Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 8. szám - A bírói gyakorlat jelentősége a magyar magánjogban

A BÍRÓI GYAKORLAT 323 is áll, hogy az újonnan jelentkező kívánságokat és kívánságirányokat, azaz az újonnan felbukkanó érdekellentéteket is adott esetben új, ő általa szövegezett és képzett jogszabályokkal kiegyenlítse, és a magyar szokásjogot ezen az úton is továbbfejlessze. A m. kir. Kúria jogegységi határozataiban mindkét felfogással számol és azon van, hogy mindkettőnek nem előnyös hatásait a lehetőségig gyengítse. A klasszikus felfogásnak t. i. abból kell kiindulnia, hogy a jogegységi és a teljesülési határozatok a szokásjognak authentikus értelmezései. Ennek gyakorlati hatása a jogegységi és a teljesülési határozatok feltétlen visszahatása volna. Mégis némely jogegységi határozatban annak a kiemelését találjuk, hogy a jogegységi határozat által érintett intézmény célja indokolja, hogy az új jogtétel csak oly esetekre alkalmaztassák, amelyeknek jogi tényállása csupán a jogegységi határozat hozatala után valósult meg. (65. JEH a baleseti járadékot illetően.) Heck felfogása ennek a szabálynak, azaz az újonnan talált jogtétel visszahatása kizárásának kizárólagos érvényt vagy legalább is annyit biztosítana, hogy a jövőre szóló hatás volna a sokkal általánosabb és sokkal gyakoribb. Mégis azt találjuk, éspedig még az újabb — a 65. JEH hozatala óta keletkezett — elvi és közönséges határozatokban is, hogy a bírói gyakorlat változása minden, még jogerősen el nem döntött esetet is megragad,8 vagvis azokat is, amelyeket a m. kir. Kúriának oly feloldó határozata döntött el, amely még az előző, eltérő bírói gyakorlaton alapult. Egyik legújabb, a 72. JEH indokolása tulaj donképen nem is más, mint ennek a gondolatnak az éles szövegezése. De egyúttal szembehelyezkedés azzal az aggállyal, miképen egyeztethető össze a később felismert, helyes gyakorlat a bíróság tekintélyével? A jogegységi határozat arra az eredményre jut, hogy a régi gyakorlathoz való merev ragaszkodás a bíróság tekintélyének többet árt, mint ,,az új szabály vagy az új gyakorlat alkalmazása". A 72. JEH. tehát az új jogszabályt az új bírói gyakorlattól elég élesen különbözteti meg. De a 72. JEH csupán oly anyagi magánjogi elv perjogi alkalmazása, amelyet már az 564. EH-ban is megtalálunk. Az utóbbi EH a bírói gyakorlat hatására éles világot vet. Oly éleset, hogy érdemes vele behatóbban foglalkozni. Az 564. EH. a törvénytelen gyermekek törvényes örökjogát szabályozza. Ez a bírói gyakorlatban igen jellemző változásokon ment át. Az országbírói értekezlet 9. §-a a * így pl. C. 5509/1934, Jogi Hírlap IX. évf. 549. sz. "