Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 8. szám - A bírói gyakorlat jelentősége a magyar magánjogban

320 DR. ALMÁSI ANTAL approbatam derivatumque traductumque esse dignoscitur".1 Elméletileg és dogmatikailag e szerint e törvény nálunk már 400 év előtt, Werbőczy idejében is kihirdetés útján hatott, a szokásjog ellenben csupán gyakorlása útján. A való életben ellenben mégis csak azok a törvények lettek hatályosakká, amelyek hosszú gyakorlásuk útján a szokásjogba is be tudtak hatolni. Való már most, hogy a modern magyar szokásjog a Grosschmidtől találóan realisztikusnak nevezett ezt a felfogást a törvények forráserejét illetően meghaladta. De ez alig változtat azon, hogy a Werbőczy-féle forrástan vezérmotívuma, a szokásjog hármas ereje és hatása: a törvényt értelmező, a törvényt kiegészítő és a törvényt változtató szokás ereje még ma is igen nagy.4 És ugyancsak kevés, vagy egyáltalán semmi sem változott azon, hogy a rendes bíróságok sűrűn ismételt és végrehajtásuk útján is az életbe hatolt döntései a magyar magánjognak most is gazdag, sőt annak ma is leggazdagabb forrásai: Az 1869:IV. tc. 19. §-a a magyar bírót arra kötelezi, hogy a törvény, a törvényes alapon kiadott és kihirdetett rendelet és a törvényerejű szokásjog alapján ítélkezzék. Ekként a modern magánjog a szokásjognak szintén a legtágabb teret biztosítja és magánjogunk szokásjogi természete, melyet már Werbőczv is itt talált és felismert, változatlanul, még a mai, modern magyar magánjogot is jellemzi. Hogy a magvar törvény ezt a felfogást tudatosan követi, továbbá, hogv azt a fontosságot, amely a bírói gyakorlatot annak következtében nálunk megilleti, teljes mértékben felismeri, folyik azokból a törvényes intézkedésekből, amelyek a különböző bírói határozatok erejét a Plósz-féle perrendtartás (1911:1. tc.) életbeléptetésével, valamint annak későbbi változásaival kapcsolatban szabályozzák. . 3. Az 1911:1. t. cikket életbeléptető 1912:LIV. tc. valamint az újabb perrendtartási novella, az 1930:XXXIY. t. cikk alapján ugyanis a bírói döntéseknek és különösen a m. kir. Kúria döntéseinek négy faját különböztethetjük meö. Ezek elseje a törvényekben külön nem is említett közönséges döntés. Ezek csupán tartalmuk útján hatnak, vagvis csak anvnviban, amennyiben a bennük érintett jogkérdésben a döntő bíróságok állandó felfogását tükröztetik vissza és számuknál fogva, valamint a bennük rejlő meggyőző erőnél fogva is szokásjogot tartalmaznak. 3 Tripartitum I. rész, 6. cím, 9. §. 4 V. ö. Trip. Prológus, 11. cím, 3. §.