Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - Schultheisz Emil: A katonai büntetötörvénykönyv magyarázata II. kötet I. füzet: Függelemsértés [könyvismertetés]

IRODALOM 309 szerint az örökös elvileg korlátlanul felel a hagyatéki tartozásásokért. Helyesen p. 471, 1. jegyzet. Dr. Schwartz Izidor, ny. kormányzósági titkár. * Dr. Rita Rosenberger: Anerkennung auslandischer Ehescheidungsurteile im internationalen Privát- und Prozessrecht. Verlag Konrád Triltsch, Würzburg, 1935. 85 oldal. A nemzetközi jog területének egyik legszövevényesebb részét tárja fel és teszi hozzáférhetővé dr. Rita Rosenberger könyve. Kevés része van a jognak, melyben internacionális vonatkozások oly sürün jutnak szerephez, mint a házassági jog terén. A házasfelek állampolgárságának és lakóhelyének különbözősége, ill. a házasságkötés után való megváltozása folytán merülnek fel ezek a kérdések, melyek gyakran állítják a feleket súlyos problémák elé, annak folytán, hogy az egyes államok szabályozásai eltérőek. A házassági jogban fokozottabb mértékben van ez így, mint a magánjog más ágában, — minek oka az, hogy a házassági jog a házasság intézményének közérdekű jellegénél fogva kinő a magánjog keretéből és normái közjogi színezetet nyernek. Az államnak különleges érdekei fűződnek a házasság és a vele kapcsolatos jogintézmények megfelelő szabályozásához. Dr. Rita Rosenberger könyve a bontóperben hozott ítéleteknek más államok által való elismerése kérdését teszi vizsgálat tárgyává, nagy hozzáértéssel és rendkívüli alapossággal. Müve elsősorban a gyakorlat számára készült, és a sok irányba szerteágazó anyagot áttekinthetően foglalja rendszerbe. A főkérdés, mellyel a könyv foglalkozik: milyen feltételek mellett ismeri el az állam a házasság felbontása tárgyában külföldön hozott ítéletet. Emellett természetesen a házassági jog számos más kérdésére is feleletet ad a nemzetközi vonatkozások tekintetében, így különösen arra is, hogy mely körülmények között illetékes valamely állam bírósága a házasság-felbontási perben. — A könyv első harmada az anyagi joggal foglalkozik. Vázolja a bontóperekre nézve a különböző országokban követett alapelveket, és igyekszik világos képet adni arról, hogy a nemzetközi magánjog szabályai szerint az illetékes bíróság milyen jogot alkalmaz az eldöntésre kerülő esetben: nevezetesen, hogy mikor veszi az ítélet bázisául szolgáló jogrendszer megválasztásánál a lakóhely, mikor az állampolgárság elvét alapul, s mikor a kettőnek kombinációját? A könyv második, és pedig főrésze a perjogi problémát vizsgálja: mikor, mennyiben ismeri el valamely állam a külföldön hozott bontóperi ítéletet belföldön is érvényesnek, végrehajthatónak? Ennek vizsgálatában kiterjed a szerző (nő) figyelme az illetékesség, a kölcsönösség, a közrend (ordre public) védelmének szempontjai mellett, melyek a külföldi ítélet elismerésének általános feltételeit képezik, — a különös feltételekre, ideértve az eljárási jogiakat és az anyagjogiakat is, és szemügyre veszi a nemzetközi megállapodásokat, ugyancsak jól áttekinthető csoportosításban. — Fejtegetéseinek mintegy betetőzéseképen a szerző kifejti, hogy milyen reformokat tart megvalósítandónak a nemzetközi jog ezen ágában, hogy a bíró és különösen a felek számára,, amennyire lehetséges, világos helyzet teremtessék. —ai * Bónis Pál: A magyar büntető törvénykönyv első javaslata 1712-ben. (Angyal Szeminárium kiadványa.) „Büntetőjogunk története mindmáig megíratlan A dogmatikával foglalkozó büntetőjogászt pedig a matéria régi fejlődése csak annyira érdekli, amennyire az a Corpus Juris szűkszavú adataiból megismerhető" — írja a szerző 46 oldalra terjedő fölötte érdekes és úttörő tanulmányának előszavában. Majd arra utal, hogy az elmúlt korok bírói ítéleteinek átkutatása előtt büntetőjogunk múltjának akár csak felületes ismeretéről nem beszélhetünk. Ez az elgondolás vezette a szerzőt, midőn — mint halljuk, nagyrészt Eckhardt és Angyal professzorok bátorítására — úgy az országos, mint a bécsi levéltárnak fölötte gazdag anyagában böngészve, eleddig a tudósok előtt is merőben ismeretlen adalékra, a Bencsik tollából eredő 1712-iki büntető törvényjavaslatára bukkant. Erről jogtörténészek