Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - Schultheisz Emil: A katonai büntetötörvénykönyv magyarázata II. kötet I. füzet: Függelemsértés [könyvismertetés]

IRODALOM 303 meg. Helyesen jegyzi meg Walker (1. c. p. 907): „Die Frage welche Bedeutung den Willensmángeln zukommt, die Fragen der Anfechtung oder Nichtigkeit des Testaments wegen Irrtums, Zwanges oder Betruges, gehöreii wohl nicht zur Frage der Testierfáhigkeit. Darüber entscheidet das Gesetz, das für die erbrechtlichen Verháltnisse massgebend ist (a lex causae, a német terminológia szerint das Erbstatut). Das gleiche gilt íür die Verbote und Einschránkungen von letztwilligen Zuwendungen nn bestimmte Personen.' IRODALOM Schultheisz EirJl: A katonai büntetötörvénykönyu magyarázata. II. kötet, I. füzet: Függelemsértés. Schultheisz Emilnek, a magyar katonai büntetőjog jeles művelőjének és a magyar büntetőjog — szerény megítélésem szerint — egyik legkiválóbb dogmatikusának az új katonai büntetőtörvénykönyvhöz írt „kommentárjával" már foglalkoztunk e folyóirat lapjain,1 amikor az általános részhez írt első kötet jelent meg, Azt az őszinte elismerést, amellyel akkor művét illettük, a második kötet első füzetének közreadásakor nemcsak fenn kell tartanunk, de jelentékenyen fokoznunk is kell. A szerző nagyszabású dogmatikai képességei az első kötethez képest még nagyobb mértékben jutnak érvényre ebben a most előttünk- fekvő füzetben, mely a Ktbtk. különös részének kizárólag a függelemsértésről szóló rendelkezéseivel foglalkozik. A szerzőnek ugyanis igen nagy nehézségekkel kellett megküzdenie, amikor a Ktbtk.-nek ezt a részét magyarázta, nemcsak azért, mert irodalmi előzmény nélkül úttörő munkát kellett végeznie a kommentálás terén, hanem azért is, mert ezt a kommentáló munkát magának kellett megalapoznia dogmatikus problémák megoldásával. Éppen ezek a nehézségek tették lehetővé a szerző minden értékes jogászi kvalitásának érvényrejutását s nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy a szerző mindazt produkálta újabb munkájában, amit a legfelcsigázottabb igények mellett is el lehet várni a dogmatikustól. Nagyon kiváló a függelemsértés jogi tárgyának meghatározása. Ezen a ponton szerzőnk sikeresen száll szembe a nagy M. E. Mayer-nek azzal a felfogásával, mintha annak megállapításából, hogy a katonai bűncselekményeknek közös jogtárgya a fegyelem, az következnék, hogy ezzel a jogtárgy kérdése már el van intézve. A fegyelem — mondja Schultheisz — nem egyéb, mint a katonai jogrend, de az, hogy a jogrendet melyik ponton támadja meg az egyik vagy másik bűncselekmény, külön vizsgálódást kíván Ez határozza meg azt az értéket, amelyet a bűncselekmény negál. Megkapó logikával mutatja ki szerzőnk, hogy a függelemsértés az elöljárói tisztség tekintélyét, tehát olyan értéket támad meg, melynek hordozója nem az előljáró, hanem maga az állam. A magunk részéről úgy fogalmaznánk meg a megállapítást, hogy a függelemsértés nem a személy, hanem a funkció ellen irányul. A funkció kimagasló jelentőségéről büntetőjogi vonatkozásban másutt emlékeztünk meg.2 Annak, hogy a személy mint egyéniség háttérbe szorul és csak bizonyos absztrakt vonatkozása az irányadó, büntetőjogi szempontból is jelentősége van. A magunk részéről ezt a bűncselekmény aktív alanyának oldaláról fejtettük ki, de egyelőre még eléggé nem méltatott jelentősége van a funkciónak a sértett oldalán is, nem is szólva arról, hogy a büntetőjog dogmatikájának egyes problémáit nem is 1 Jogállam 1932. évi 349. 1. 2 Angyal emlékkönyv. 1933.