Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - Őrizetbevétel, elfogás, előzetes letartóztatás

ŐRIZETBEVÉTEL 273 gyanúsított elfogása mulaszthatatlanul szükséges, két feljelentést kell tennie. Az első feljelentésbe, amelyet inkább előzetes tájékoztatásnak lehetne nevezni, egyszerűen csak anynyit kell belefoglalni, amennyit 24 óra alatt meg lehetett állapítani s amennyi elég ahhoz, hogy a vizsgálóbíró (kir. Járásbíróság) a gyanúsítottat előzetes letartóztatásba helyezze. Ezzel az előzetes jelentéssel — amely mellett a nyomozást megszakítás nélkül tovább kell folytatni — kell átadni a gyanúsítottat is. Célszerű a jelentésben megemlíteni, hogy az idő rövidsége miatt több adatot, illetve bizonyítékot, mint amennyit a jelentés tartalmaz, egyelőre nem lehetett beszerezni, a nyomozás azonban tovább folyik s annak befejezése után a szabályszerű és részletes jelentés meg fog érkezni. Ha ^bben az előzetes jelentésben sikerül annyi adatot és bizonyítékot bejelenteni, amennyi szükséges ahhoz, hogy a gyanúsítottat előzetes letartóztatásba helyezzék, ez — az illető kihallgatása után — megtörténik s ezután már nincsen akadálya annak, hogy a gyanúsítottat a nyomozás befejezése végett a csendőrség vagy rendőrség kikérje. Mindez a gyanúsított átadása után órákon belül is megtörténhetik. A gyanúsított visszavételére irányuló kérést minden kir. ügyészség teljesíteni fogja (az előzetes letartóztatás tárgyában hozott határozat után), ha erre megfelelő okokat hoznak fel vagyis az ügy komolyságát és alaposságát a feljelentés kellően meg tudta érzékeltetni, illetőleg kifejteni. A megoldás másik módja már kényesebb feladat s a nyomozó szerv nagy tapasztaltságát, mérséklettel párosult erélyét és éles különböztetni tudását feltételezi. Ez abban áll, hogy a gyanúsított személyes szabadságát egyelőre nem szüntetik meg, nem fogják el, hanem állandóan szemmeltartják, megfigyelik, megidézik, megidéztetik vagy elővezetik s így létrejön egy alakszerűtlen őrizetbevétel, amellyel meg lehet gátolni a gyanúsítottnak az igazságszolgáltatást károsító cselekményeit, el lehet hárítani azt a veszedelmet, amelynek elhárítása minden törvénynek végső célja: a közrend és köznyugalom biztosítása, az állam és társadalom megvédeJmezése a gonosztevőtől. Amikor azután a nyomozás annyira előrehaladt, hogy már a végleges feljelentést is meg lehet szerkeszteni, a gyanúsítottat el kell fogni és a feljelentéssel (a nyomozás irataival) együtt azonnal át kell adni. Ezt az eljárást természeteden csak akkor lehet követni, ha a gyanúsítottnak állandó tartózkodóhelye van s ha nem lehet tartani attól, hogy elfogásának mellőzése esetén megszökik. Ezen a második kivezető úton haladni korántsem tekinthető a törvény megkerülésének, sőt a törvény szellemével