Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - Őrizetbevétel, elfogás, előzetes letartóztatás

270 DR. MISKOLCZY ÁGOST az általa előállított vagy az eléje állított egyént azonnal, legkésőbb 24 óra alatt kihallgatni, a kihallgatás után pedig azonnal, legkésőbb 48 óra alatt a vizsgálóbíróhoz, illetőleg az illetékes kir. járásbírósághoz átkísértetni. Az őrizetbevétel ténybeli alapja tehát abban a lehetőségben van, hogy a gyanúsított 24 óráig lehet a rendőri hatóság őrizetében kihallgatás nélkül. A törvény célzata emellett is világos: nem azért adja a 24 órai haladékot a kihallgatásra, mert ezzel különleges hatalmat akar adni a rendőri hatóság kezébe, hanem azért, mert számol azzal, hogy a kihallgatás rögtönös megejtése elháríthatatlan akadályokba ütközhetik a rendőri hatóság másirányú hivatali elfoglaltsága miatt; hangsúlyozza azonban, hogy a kihallgatást a lehetőség szerint azonnal meg kell ejteni. Az úgynevezett Nyomozó Utasítás, vagyis a bűnvádi perrendtartásról szóló törvény végrehajtása tárgyában a közigazgatási hatóságok eljárását szabályozó rendelet (130Ö00 B. M. 1899. sz.) az előállítás és bekísérés eseteit meghatározván, kötelezi a rendőri közeget, hogy az általa elfogott egyént azonnal állítsa a rendőri hatóság elé. Ugyanilyen szigorú szabályok foglaltatnak a csendőrség számráa kiadott, Szolgálati Utasításiban is. A csendőr a Bp. szerint rendőri közegnek lévén tekintendő, nem gyakorolhat tágabb hatáskört, mint amekkorát a fennálló szabáiyok a rendőri közegre megállapítanak. Tekintve azonban azt a nagyfontosságú feladatkört, amelyet a csendőri intézmény, különösen a vidéken a bűnügyek nyomozásában betölt, a Szut. nem kötelezi a csendőrt arra, hogy az általa elfogott egyént azonnal állítsa feljebbvalója, helyesebben a kir. ügyészség (kir. járásbíróság, vizsgálóbíró) elé, amint ez általában a rendőri közegre áll, hanem az átadásra 24 órai haladékot engedélyez, ami megfelel a rendőri hatósági, illetőleg annak a hatáskörnek, amelyet csendőr a bűnügyek nyomozásában ténylegesen gyakorol. A Szut. szerint az elfogott egyént az illetékes bíróságnak vagy hatóságnak mielőbb át ke1! adni és az elfogástól számítva 24 órán túl a csendőrség őrizetében tartani nem szabad. Ha az átadást — mondja tovább a Szut. — ezen az időn belül elháríthatatlan akadályok (súlyos betegség, forgalmi zavar, nagy távolság, stb.) gátolnák, a késedelem okát a jelentésben, illetőleg a tényvázlatban meg kell jelölni; ha pedig az illető egyénre a nyomozás folytatásában az átadás után is szükség lenne, akkor őr az illetékes bíróságtól (ügyészségtől) kell kikérni. Mindezek az ismertetett törvényes rendelkezések semmi kétséget nem hagynak fenn abban, hogy a hatóságok az egyéni szabadság legmesszebbmenő tiszteletére vannak kötelezve azokkal szemben is, akik valamely bűncselekmény