Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - Az ítélet közzététele. (Szjt. 30. par. - Tvt. 36. par.)

180 DK. SZÁLAI EMIL Hogy miként érti a kir. Kúria ezt a „megfelelő" alkalmazást, azt megmondja az ítélet indoklása: „A fellebbezési bíróság... elrendelte az ítéletnek az alperes költségére való közzétételét anélkül, hogy a közzététel módozatait a teljesítés és végrehajtás szempontjából közelebbről meghatározta volna. Mivel e részben sem a Szjt., sem az erre vonatkozó Elj. Rend. közelebbi útmutatást nem tartalmaz, a kir. Kúria a sajtóról szóló 1914:XIV. t. c. 43. §. 3. bekezdését tartja megfelelően alkalmazandónak a Szjt. 30. §-a esetében is, a minthogy az 1923: V. t. c. (Tvt.) 26. §-a is a közzététel tekintetében az 1914:XIV. t. c. 43. §-ának 3. bekezdésére utal. Az 1914:XIV. t. c. szóbanlevő rendelkezése a Szjt. 30. §-a esetére megfelelően akként alkalmazandó, hogy a bíróság a vesztés felet az ítélet közzétételére azzal kötelezi, hogy amennyiben e kötelezettségének 30 nap alatt eleget nem tesz, a pernyertes félnek jogában áll tovAébbi 30 nap alatt az ítéletet közzétenni és ez esetben a közzététellel felmerült költség igazolása mellett kérheti a perbíróságtól, hogy a vesztes felet a költség megtérítésében végzéssel marasztalja, mely jogerőre emelkedése után végrehajtható." íme a kir. Kúria törvényes rendelkezés, sőt törvényi útmutatás híján jogszabályt teremt, hogy a gyakorlati élet szá mára alkalmazhatóvá tegye a törvényt és végrehajtóvá az ítéletet, melyet a Ibíróság a törvény szavának megfelelően hozott meg. Mindenkép méltánylandó és elismerendő törekvése ez legfelsőbb bíróságunknak; sok kétség és bizonytalanság elhárítására alkalmas a kir. Kúria irányítása, és arra, hogy az ítéletközzététel jogintézménye kellőkép kiépíttessék és bátorságot adjon a birói gyakorlatnak arra, hogy a sérelmek orvoslásának ezt a hatékony eszközét kifejleszthesse. Az első lépést a fentismertetett ítélettel tette meg a kir. Kúria ezen institutio kifejlesztésére, de úgy érezzük, szükség lehet még további lépésekre is, de meg arra is, hogy az a merevség, a mely ezen első lépésnél érthetően megnyilvánult, enyhíttessék. A merevséget abban érezzük, hogy a kir. Kúria kifejezett törvényes intézkedés nélkül szigorú időhatárt és szigorú jogvesztéses következményeket szab a közzétételre vonatkozólag és pedig a nyertes fél terhére. Nem az jelent merevséget, hogy a közzétételben marasztalt fél, a pervesztes, az ítélet kézbesítésétől számított 30 nap alatt tartozik a közzétételt eszközölni. Ez rendben van; elvégre a Pp. 397. §-a ér-