Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - A kivitt vagyontárgyak ellenértékének beszolgáltatását biztosító kötbér

176 DK. PETHŐ TIBOR dezze. Csak ennek meghiúsulása esetén nyúl a törvényes eszközhöz olyképen, hogy az érdekelt félnek a kötbér befi zetésére szóló „Felhívás"-t kibocsátja. A felhívás tartalma rendszerint az, hogy a Nemzeti Bank a kiléptetett áruk tanúsítvány-számainak és a hátralékos exportvaluta részletezése kapcsán felhívja az érdekelt felet, hogy a hátralékos exportvaluta pengőösszegének megfelelő 50% kötbért fizesse be a bank főintézetének pénztárába. A felhívás azt a figyelmeztetést is tartalmazza, hogy e kötbérfizetésre irányuló felhívás ellen 8 nap alatt halasztó hatályú és a budapesti kir. törvényszékhez ügyvédi ellenjegyzéssel beadandó ellentmondásnak van helye. Az ellentmondás folytán a törvényszék a feleket meghallgatja. A meghallgatás során az érdekelt fél bemutatja a Nemzeti Bank által hozzáintézett felhívást, a Nemzeti Bank képviselője pedig a felhívás kézbesítését igazoló tértivevényt, melyből megállapítható, hogy az ellentmondás törvényes időben adatott 'be. A törvényes határidőn túl beadott ellentmondást a bíróság visszautasítja. Visszautasítja továbbá az ügyvédi képviselet nélkül beadott ellentmondást abban az esetben, ha a fél által bemutatott felhívás tartalmából megállapítható, hogy a fél az ellentmondás beadása tekintetében a kötelező ügvvédi képviseletre figvelmeztetve lett. Az idézett törvény 7. S-a értelmében ellentmondani csak azon az alapon lehet, hogy a fél az exportvalutát azért nem tudta kellő időben beszolgáltatni, mert azt egyáltalában nem, vagy csak részben kapta meg. E törvényhely elég szűkszavú. A gyakorlatban ugyanis különbséget kell tenni a tekintetben, hogy az expjortáló fél, ki az exportvalutát nem szolgáltatta be, az ügylet kötésénél a rendes kereskedő gondosságával járt-e el, vagy pedig nem. Az exportvaluta beszolgáltatásához fűződő fontos állami érdek megkívánja annak kivizsgálását, hogy vájjon az exportőr az aranyat jelentő áru kivitelénél megfelelő bonitású kereskedőt választott-e üzletfeléül, vagy szerzett-e megfelelő információt róla; nem bízta-e könnyelműen az árut olyan külföldi vevőre, ki már az ügylet kötésekor sem volt olyan vagyoni viszonyok között, hogy az áru vételárát rendes gondosság mellett részére hitelezni nem lehet, vagy nem olyan vevőt választott-e üzletfél gyanánt, ki a külföldön sem örvendett a megfelelő kereskedői hírnévnek. Amennyiben az exportáló fél igazolja, hogy a megfelelő gondossággal járt el, így tehát a vételárat rajta kívül álló okokból nem kapta kézhez, úgy az ellentmondásnak alapja van. De ebben az esetben is meg kell kísérelni a behajtást és a per folyamatba tételét, valamint a végrehajtási cselekmények lefolytatását is okirattal célszerű igazolni. Ha azonban a fél hiteltérdemlően igazolja,