Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - A közkövetelések elsőbbsége a végrehajtási eljárásban

168 Dr. SÁRFFY ANDOR szempontok, amelyeknél fogva a vízszolgáltatás nem tagadható meg a a vízdíj fizetésének késedelmessége vagy elmulasztása esetén sem". A kir. Kúria határozatának érvelése egyik irányban sem meggyőző. Ami az első érvet illeti, bőven kifejtettük, hogy az elsőbbséget rendező jogszabály nem az ingatlant elválaszthatatlanul terhelő köztartozásokról, hanem az ingatlant közvetlenül terhelő adókról beszél, közvetlenül terhelő adóknak pedig az évtizedes gyakorlat csak azt tekinti, amely az ingatlan állaga vagy hozadéka alapján van kivetve. Alább látni fogjuk, hogy ugyanezen az elvi állásponton áll a törvények indokolása is. A vízdíj pedig nem egyszerűen azon az alapon követelhető, hogy az ingatlan létezik és hozadéka van, hanem azon az alapon, hogy a vizet fogyasztották. A vízdíj tehát nem közvetlenül az ingatlanhoz, hanem a vízfogyasztáshoz kapcsolódik. A Kúria indokolása arról is beszél, hogy a vízdíj elválaszthatatlanul kapcsolódik az ingatlanhoz. Közvetlenség és elválaszthatatlanság azonban nem azonos fogalmak, a közvetett kapcsolat is lehet elválaszthatatlan. A vízdíj csak akkor kapcsolódnék közvetlenül az ingatlanhoz, ha nem a vízfogyasztás arányában, hanem attól függetlenül a föld- és házadó arányában terhelné az ingatlanokat s így a föld- és házadó pótlékává válnék. Ami pedig a másik ervet illeti, arra meg kell jegyeznünk, hogy a szemben álló érdekek mérlegelése és kiegyenlítése ott, ahol a joganyag kodifikálva van, mégis csak a törvényhozás feladata és a bírói gyakorlat a létező rendelkezéseken legfeljebb akkor teheti túl magát, ha úgy találja, hogy a törvényhozónak bizonyos szempontok nyilvánvalóan elkerülték a figyelmét és ha el nem kerülték volna: másképen rendelkezett volna, mint ahogyan tényleg rendelkezett. Az elsőbbség kérdése, azonban, mint látjuk, 1868 óta hat-hét ízben került a jogalkotó hatalom elé, nem egy alkalma volt tehát a kérdés minden vonatkozásának megvizsgálására és semmi okunk sincs föltenni, hogy rendekezése valamiféle tévedésen, valami fontos körülmény figyelmen kívül hagyásán alapszik. Sőt azt hisszük, hogy a törvény rendelkezése vezet az egyetlen megnyugtató eredményre. Általános és helyes jogelv ugyanis, hogy akié a haszon, azé a kár is. Cuius est commodum, eius est periculum. Kinek érdekében van kimondva, hogy Budapesten a vízszolgáltatást attól sem lehet megtagadni, aki nem fizet érte? A köz érdekében. Kinek kell tehát viselnie az ezzel egyes esetekben járó károkat? A köznek. A szabály nem a jelzálogos hitelezők érdekében van megalkotva, tehát a vele járó hátrányokat sem viselheti