Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1935 / 4. szám - A törvény és a bíró
A TÖRVÉNY ÉS A BIRÓ 139 szemmeltartása, különösen, ha ezek 1933. évnél nem régebbi kiadásnak. Végül pedig már minden forradalmi felbuzdulás elhalkul Wunderlich birodalmi törvényszéki bíró cikkében (D. J. Z. XXXIX. 10.), amelylben tarthatatlan álláspontúnak bélyegzi azt a tetszetős elméletet, amely szerint a bíró az új idők szellemével össze nem egyeztethető törvényt félreteheti, ha annak alapján az általános elvekkel harmonizáló döntést nem hozhatna. A birodalmi főtörvényszék gyakorlatára hivatkozik e cikk írója, reámutatva arra, miként sikerült e kitűnő testületnek mindenkor magasszínvonalú jogászi munkájával a jogszabályokba a változó életviszonyoknak megfelelő tartalmat önteni, a holt betű s a lüktető valóság között a kapcsolatot fenntartani. Véleményem szerint ez a megoldás az, amely úgy a múltban, mint a jövőben is a helyes eredményt magában rejti és legtöbbször elkerülhetővé teszi, hogy a Finkey Ferenc által is kárhoztatott betűzsarnokság rabigájában görnyedjen a törvényt alkalmazó bíró.* Nem szólva most azokról a félreismerhetetlen hiányokról, amelyekre Finkey Ferenc reámutat és amelyek sok esetben valóban akadályozzák az anyagi igazságnak legfelsőbb bíróságunk által való teljes érvény re juttatását, általánosságban úgy vélem, hogy a törvény zavartalan érvényesülésének a bíró akadálytalan igazságszolgáltatásával való szembeállítására semmiféle ok nincs. Ellenkezőleg a bírói döntés épen a kapocs az államhatalom által megrögzített jogszabály és a koronkint változó közfelfogás között. (L. Klee: Der Einfluss der Volksanschauung auf die straftliche Praxis. Berlin. 1929.) ,,Durch Rechtsanwendung wird Recht geschaffen", mondja W. Sauer (Die grundsátzliche bedeutung der höchstrichterlichen Rechtsprechung. 1928. Berlin.) A törvényben foglalt legfőbb akarat csak a bírói döntésben nyilvánulhat meg. E megnyilvánulásnak tartalmát maga a bírói döntés állapítja meg. Magára vessen ezért az a bíró, aki önállóságra nem törekedve minduntalan mankót keres döntése megtámasztásához, ahelyett hogy tapasztalatait, az adott viszonyokból vett tanulságait hasznosítva igyekeznék az eldöntendő kérdések megoldására. Nem csunán a német birodalmi törvényszék világhírű Entscheidungjai, hanem a m. kir. Kúria határozatai is ékes bizonyítékai annak, hogy a törvény uralma nem jelent szükségképen szolgaságot a bíró számára. Nincs akadálya annak, hogy a lófogatú jármű természetének megfelelően értelmezett jogszabályt eltérően értelmezze a bíró, ha ugyanazt a szabályt a 100 kilométeres sebességgel száguldó gépkocsival kapcsolatban kell alkalmaznia. A bírónak nem a törvény hiányossá''• Ugyanezt a gondolatot vetette fel A, Mendelssohn Bartholdy: Impérium d. Richters. 1929,