Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - A nacionalizált "külföldi" védjegyekről

128 Dr. FAZEKAS OSZKÁR A bevezetésben említett vál. bírósági ítéleti indokolás — konkrét eseti t vonatkoztatva, de általánosító értelmű szövegezéssel — aféle gondolatmenetet juttat kifejezésre, hogy a vitás védjegy (minthogy a márkacikk eredetileg külföldről jött be) már önmagában azt a hiedelmet kelti (vagy keltheti! hogy az árú maga még mindig a külföldről importáltatik s ezért minden lehető ellenintézkedést meg kell tenni, nehogy a járatlan vevőközönség abban a hiedelemben maradjon, hogy az árú tényleg külföldi. Ez a gondolatmenet úgy elméleti, mint a dogmatikus jog szempontjából téves, — gazdasági (versenyjogi) szempontból pedig komoly veszélyeket involváló félremagyarázásra adhat alkalmat. A védjegy — mint láttuk — az árú qualitasának (és csakix annak) lokális és személyi vonatkozásoktól teljesen ment garancia-jelvénye. Bizonyára nem azt intendálják az ítélet idézett kitételei, hogy a magyar ipar. a magyar műszaki tudás színvonala és becsületessége a bárhol másutt a világon koncedált színvonal alá süllyesztessék azzal a tétellel, hogy a „Franckkávé", a „Dreher sör", a ,,Babcock—Willcox-kazán', a „Bergmann cső' , a „Bosch-gyujtó", az „Aspirin", vagy a „Diesel motor'' csak addig az, amíg bárhol a világon — akár egy polynéziai szigeten is — gyártják, de nyomban egy alsóbbrndű kontárproduktummá válik abban a pillanatban, amint ezeket a világszerte ismert megjelöléseket bármily jogosan és bármily qualitásos árúra Magyarországon meri valaki illeszteni! Az alkotmányosság helyreállása óta — épen ellenkezőleg szinte egy diagramm szabályosságával a magyar technikai és kulturális haladás fejlődésének útját a nagy világvéd'jegyeknek — mindinkább gyorsuló tempóban — bekövetkezett nacionálizálása (magyarráválása) mutatja. A magyar „Dreher sör"-től, meg a „Franck kávé"tól a magyar „Bosch"-gyújtóig és „Neosalvarsan"-ig befutott út a magyar nemzeti energiának dicsőséges erővonala, amelyet minden jogtechnikai eszközzel megkönnyíteni s amelyek útjából minden mesterséges akadályt elhárítani kötelességünk. siiiiiiiiiiiiiniiiaigiiiiii sieiBiBiiiiiiiBDiiniBi stuaiai Rosszabb annak, aki meggyőződéssel küzd a kedvezőtlen ítélet ellen, mint aki magában megengedje annak helyességét — cselekszi ezt. * Mit nevezhetünk viszonylagos derültségnek? — Azt, amikor a markába nevet, aki az igazságszolgáltatás tévédé seiböl: nem azt kapta, ami dukált volna. * Nincs szomorúbb, sőt elviselhetetlenebb látvány, mint amikor az igazság vergődik az ostobaság, az elfogultság, a megérteni nem tudás horgán. * Mindig csak azt nehezebb megtagadni, amit nehezebb megtenni. Dr. Kolozs Gyula