Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. A. szám

HÁROM ÉVNYITÓ BESZÉD Dr. Osvald Istvánnak, a m. kir. Kúria elnökének, az 19i36. évi január hó 7. napján tarlóit évnyitó beszéde. Az elmúlt év a magyar jogi életben jubiláris esztendő volt. Az 1584. .év őszén jelent meg ugyanis „Deereta, constitutiones et articuli regum inclyti Regni Hungáriáé" címen első nyomtatott törvénykönyvünk, amely alapja a mi Törvénytárunknak is és amely a magyar jog egykori fejlődésének ötszázados eredmiényét tartalmazza. Ez a imiű az lift96. évi kiadása alkalmával kapta és azóta állandóan viseli is a Corpus Juris Hungarici nevet. A Magyar Jogászegyletben/ Illés József professzor úr igen mélyreható tanulmányban foglalkozott ennek a törvénygyűjteménynek történetével és a tudós szorgosságával, rendkívül érdekesen tárta elénk a műnek az Ilosvay István egri püspök gyűjteményétől való független, önálló szerkesztését. Az előadás tudományos alapon méltatta hazai jogéletünknek ezt a nevezetes eseményét, a 3Ö0 esztendős jubileunrot. Ezt az első magyar törvénygyűjteményünket — Werbőczynek az üöl4. évben megalkotott Tripartituma után — Mossoczi Zakariás nyitrai lés Telegdi Miklós pécsi püspök adta lei Nagyszombatban. Addig számos kézirati kódex keletkezett, amelyek azonban nem pótolhatták a rendszeres törvénygyűjteményt és ha kezünkbe vesszük az 1584-es, akkor még Corpus Jurisnak nem nevezett törvénygyűjtemény impozáns foliánsát, úgy, amint az a nagyszombati nyomda kiállításában megjelent, ma, 3i50 év után is bátran hasonlíthatjuk össze bármely egykorú külföldi kötettel. Ennek a hatalmas kulturális nemzeti fegyvernek jubileumát a magyar királyi kormány is emlékezetessé tette, amennyiben az 1®34. évi szeptember havában a Magyar Nemzeti Múzeumiban és pedig a Nemzetközi Jogi Egyesület budapesti konferenciája alkalmából a 350 év előtt megjelent művet és azon felül még igen sok és igen ér/tékes nyomtatványt, kéziratot, eredeti szentesített törvényt és egyéb, a magyar jogi életre vonatkozó régi művet és tárgyat állított ki. Ez a kiállíltáls a világ minden tájáról megjelent külföldieknek megmutatta, hogy nemzetünk 1000 éves kultúrnép és Szent István dekrétumaitól kezdve a magyar nemzet mindig lépést tartott a nyugati kulturállamokkal. Sajnos, ezt külföldön kevesen tudják és ép azért volt különösen nagy jelentősége annak, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum nemzetünknek ezeket a megmérhetetlenül drága kincseit a nemzetközi jog külföldi tudósai előtt feltárta és azok magyariázaIára angol szövegű ismertetést is nvujtott át külföldi vendégeinknek. A jubileumban az ősi m. kir. Kúria is résztvesz, mert mindenkor a történelmi hagyományok lelkes megőrzője és tudatában van annak, hogy az ezer évre visszaimenő kultúránk feltárásával bizonyíthatjuk a nyugati kultúrához való tartozásunkat és hogy a kulturállamok közt öntudatosan állhatjuk meg helyünket. Ezzel kapcsolatban említem itt meg1, hogy a mull év vége felé Róvhá< ban, a Vatikánvárosban, egybegyűlt konferencián, amely különösen a római joggal és a kánonjoggal foglalkozott, a magyar nemzet méltó képviselettel vett részt. Magyarország hercegprímásának jutott ezen a konferencián vezető szerep, rajta kívül öt magyar jogtudós működött közre a konferencián. Nem akarom az egyes közreműködők tevékenységét részletezni, de ki kell emelnem, hogy az egész világról egybegyűlt miintegy 200, javariészt nem egyházi, hanem világi tudós előtt magyar tudósaink feltárták, hogy a római jognak lés a kánonjognak hatása alatt, amely hatás Európa összes kiilturnem'zeteiit jellemezte, keletkezett és pedig Szent István óta a magyar törvények teljes sora. A konferencia sok külföldi tudása erről csakis a mi magyar jogtudósaink előadásából szerzett tudomást. Jogalkotásainknak és a magyar jogtudomány ösi fejlődésének feltárásával, de egyéb munkájukkal is magyar tudósaink szereplése Rómában olyan jelentőségű volt, hogy a