Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - A család jogi védelme

90 ALFÖLDY EDE teljesülését, másrészről pedig a szeméremnek, mint emberi tulajdonságnak a megteremtésével gátat vetett az ösztönök elfajulásának. Helye van tehát emberi törvények útján is a megfelelő korlátozásnak, de az emberi jogalkotások ne akarják a természet törvényeit elnyomni vagy túllicitálni, hanem alkalmazkodjanak megértően és alázatosan a természet útmutatásaihoz és célkitűzéseihez. A házasság jogi intézménye nem áll ellentétben a természet törvényeivel, sőt nyilvánvaló, hogy a házasság jogi intézménye a természet parancsának hű követéseként létesült. A vita tulajdonképpen annál a kérdésnél kezdődik, hogy a házasság jogi szabályok eléggé alkalmasak-e arra, hogy a házasság intézményét színvonalon tartsák? A házassági kötelék fölbonthatatlanságának és a fölbonthatóság tűzzel-vassal akadályozásának az elve kétségtelenül tiszteletreméltó és mélyértelmű elgondolásokon alapszik, de az egyrészt legalább is bizonytalan, hogy ezeknek az álláspontoknak az érvényesülése megjavítja-e az emberiség általános boldogulásának az eredményszámláját, másrészről pedig egészen bizonyos az, hogy a házassági kötelék fölbonthatatíansága és fölbonthatóságának túlszigorú akadályozása folytán sok emberre nézve válik örökös pokollá a házasság és még több embert riaszt el végképpen attól, hogy házasságkötésre merészkedjék. Persze, hogy a házassági kötelék fölbonthatóságának a megkönnyítése a visszaélések lehetőségét is megkönnyíti és ezenkívül a válásba olyan házastársak is belecsábítódnak, akik utólag megbánhatnák a szakítást, vagy akik a válás lehetetlensége esetében előbb-utóbb valahogv beletörődnének kegyetlen sorsukba, de a házassági kötelékeknek észszerű meglazítása elsősorban és főképpen azt a célt szolgálja, hogy a házasság a fölbonthatatlansággal pokollá ne válhasson, és hogy ezzel a veszedelmességével senkit el ne riaszthasson attól, hogy a családi élet boldogságának az útjára rá merjen lépni. Amikor a házasság fölbonthatatlanságának az üdvözítő voltába vetett hit vakbuzgósággá fokozódik, a házasság intézményét az agyonölelés veszedelme fenyegeti. Hiábavaló volna és talán szükségtelen is lázadozni amiatt, hogy a társadalmi erkölcsök törvényei és a jog szabályai szerint is a házasság az egyetlen tisztességgel járható útja a fajföntartásnak és a nemi élet lebonyolitásának, vagyis általában a családi élet örömeinek, abba azonban sehogy sem lehet belenyugodni, hogy ha már a törvényes házasságkötésen kívül minden más útat járhatatlanná teszünk a boldog családi élet alapításának a megközelítésére, miért nem gondoskodunk a lehetőségig arról, hogv minden ember veleszületett iogánál fogva a törvényes családi élet paradi. csomába akadálytalanul bejuthasson és itt a mártirsorsot a