Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - A végrendelettel elhagyott vagy az elajándékozott ági vagyontárgy értékét kell-e pótolni a szerzeményből

74 I>R. PAP ISTVÁN állítva, mert csak az a szerzemény, ami az ági vagyonon felül maradt. Ez a felfogás azonban igen nagy hibában, kardinális tévedésben van. Ugyanis mi az a hiányzó ági érték? mit értünk, mit érthetünk az ági vagyonban mutatkozó hiány alatt? melyik időpontban kell megállapítani a hiányt? Azt hiszem, nem férhet kétség hozzá, hogy az örökség megnyílta vagyis az örökhagyó halála idején. Más időpont­ról nem lehet szó. Ha pedig így áll a dolog, úgy nem mondhatjuk, hogy a hagyatékból hiányzik az a vagyontárgy, amelyről a vég­rendelet szól, mert a hagyatékban meg van az ági vagyon­tárgy, csakhogy mivel végrendelet van, nem az ági örökösre száll (nem törvényes öröklés alá esik), hanem a végrende­let értelmében a végrendeleti örökösnek jut. Ebből pedig az következik, hogy hiányzó ági értékről s ennek pótlásáról nem lehet szó — sem az ági öröklés szabályai, sem a logika szabályai szerint. De nézzük meg néhány példánál az életet, — belekép­zelve magunkat egy nem jogtudós örökhagyó gondolkozá­sába, aki azonban tudja — mert a nép fia tudja, ismeri az ági és szerzeményi vagyon közt a különbséget (s a törvényt tudnia is kell). Az örökhagyónak van három darab ági földje és van­nak szerzeményi ingatlanai. A három ági föld közüi az egyi­ket házastársának hagyja. A végrendelet egyébről nem ren­delkezik. A másik két ági földet az ági örökösök - mondjuk testvérek — öröklik a törvény alapján; a szerzeményi in­gatlanokat pedig a házastárs örökli. Az bizonyára nem lehet vitás, hogy az örökhagyó azért végrendelkezett, mert azt a földet házastársának akarta juttatni. De vájjon lehet-e ala­posan vitatni azt, hogy az örökhagyó akkor, amikor így rendelkezett, arra gondolt s azért rendelkezett így, hogy a földet magát ugyan házastársának akarta juttatni, de annak értékét nem akarta elvonni testvéreitől, tehát a házastárs annak értékét köteles megfizetni a testvéreknek. Lehet-é az örökhagyónak ilyen szándékát megállapítani? Azt hiszem nem. Közönséges észjárással az örökhagyó nem gondolkozhatott úgy, mert ennek alig volna oka, ér­telme. Ha ilyen oka volt pl., mert ahhoz az ági földhez a fe­leségét előszeretet-köti, tehát neki juttatja, de nem akarja testvéreitől elvonni az értéket, úgy ennek kifejezést is ad. Még visszásabb a helyzet, ha az örökhagyó ezt a földet nem házastársának, hanem idegennek, egy jó barátjának hagyja s a házastársnak kellene megtéríteni annak értékét az ági örökös részére. Más alkalommal is felhoztam a következő példát: az örökhagyónak két háza van, egy ági és egy szerzeményi,

Next

/
Oldalképek
Tartalom