Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9-10. szám - Verbőczy [István] és Tripartituma

398 IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSUNK ÜJ VEZETŐI neknek is, kik itt, köztünk kívánnak tartózkodni,' elemi kötelessége, a bírói hivatásnak — egyenesen szent fogadalma. A bíró mindenkinél jobban kötetes tisziteűni a törvényt, mert éppen az a feladata, hogy a törvény iráni való tiszteletlenségnek, engedetlenségnek az ítélkezése alá tartozó, többnyire komolyabb és sokszor súlyos eseteiben a törvény föltéllen tiszteletéi emelje érvényre. A törvény tisztelete és tiszteletének érvényre emelése nélkül nincs állami és társadalmi rend, nincs jogbiztonság, nincs szabadság, veszélyben minden nemes erkölcsi és jogos anyagi érdek »és érték. A bírónak tehát a törvény alapjáról letérnie sohasem szabad és ha a törvény egyes rendelkezései az idő múlásával elavulnak, akkor is csak a törvény szellemében vailó magyarázat lehet az a forrás, amelyből az igazság tiszta vize fakad. Minden más forrásból az önkénynek magát az igazságot is elsodrássa1 fenyegető vagy elsodró áradata támadhat A törvénytiszteleten kívül a bírói pártatlanság, megközelíthetetlen s a bírói tárgyilagosság azok a bírói erények, amelyek ápolása és birtoka nélkül jó igazságszolgáltatást elképzelni sem tudok. Az állam, a társadalom, az egyes is, az öt ért sérelem vagy fenyegető veszély esetén csak ezekbe az erényekbe vetélt hitben fordul bizalommal a független bírósághoz elégtételért a jogsérelem orvoslásáért és a bíróság által véglegesen eldöntött ügyben, a res judicatóban csak evvel a hitével talál megnyugvást. Ezek azok az erények, amelyek birtokában a bíró akkor is tud fölmentő ítéletet hozni, ha az ártatlan vagy más törvényes okból el nem ítélhető vádlottal szemben minden más érdekelt, sőt az egész közvélemény, mely esetleg rosszul alakul ki, — „feszítsd meg!''-et is kiált és a bűnösnek talá't vádlottra büntetést, esetleg szigorú büntetést tud kiszabni akkor is, ha a szánalom, a megbocsátás, a könnyenfeledés, megejti az emberek szívét és felmentést követel, mer! a bírót sem tisztán a meigitorlás szempontja nem irányíthatja, sem a szánalom érzete nem térítheti le a törvény, az igazság ú'.járó1. Ezek azok az erények, amelyek a bírót a tekintély, a megbecsülés, a tisztelet ama piedesztáljára emelik, amelyen a magyar bíró — ezt önérzet el mondhatjuk — valóban áll rendületlenül1, a világháború, a nagy összeomlás, a forradalmak annyi értéket elpusztí'ó kataklizmái után is, az erkölcsi és jogi integritásnak a boldog múltból átmentett és a jövő iteljes integritását hirdető eleven szobraként! Dr. Mendelényi Lászlónak, a pestvidéki törvényszék elnökének székszékfoglaló beszéde: Minden bírónak programmját a bírói eskü szabja meg.. Az ebben foglal! parancsnak csupán értelmezése az, hogy a törvényt igazságosan és méltányosan kell alkalmazni. Ez csak látszólag tautológia, aminek illusztrálására legyen szabad utalnom arra, hogy például a londoni főtörvényszéken, a szokásjog alapján bíráskodó osztály mellett, évszázadok óta működik az ú. n. kancellári bíróság, amely az equi'y, a méltányosság alapján ítélkezik s bár az 1873. évi törvény eltörölte a különbséget a bíráskodásnak eme két neme között, az igazságügyi reformok előkészítésére a mult évben kiküMötl bizottság mégis fenntartandónak véli ezt a megkülönböztető elnevezést. A méltányosság szempontjai az igazságszolgáltatás egész területén érvényesülhetnek ugyan, de méltóztassanak megengedni, hogy különösebben a büntetőítélkezés köréből mutassak rá egy példára. Legszerencsétlenebbnek tartom azt a megkülönböztetést, amelyet különösen a. laikus közönség szokott tenni: szigorú és enyhe bíró között, mert igazságos .és igaz bíró az, aki a szigorúságot és enyhesége! egyaránt egyesíti a maga személyében, vagyis individualizál. Ma már semmi kétség aziránt, hogy másként kell bánni azokkal a tettesekkel, akik megátalkodott gonosz hajlamuknál fogva ellenségei a társadalomnak, a visszaeső, szokásos, ú. n. megrögzött bűntettesek és másként azokkal akik lelki romlottság és meggyökeresedett bűnös hajlaimi nélkül, talán csak a véletlenül összejátszó körülmények hatása alatt, alkalomsze-