Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - Adalékok a kártérítés tanához

ADALÉKOK A KÁRTÉRÍTÉS TANÁHOZ 5 közül az oszt. ptkv. 1304. §-a, a német ptkv. 254. §-a, a Schweizer Obligationrechts 44. §-a és belföldön a Mtj. 1112. §-a, valamint a kir Kúria gyakorlata, nemkülönben végül a bel- és külföldi jogirodalom. A feltett kérdésre mindezek a források egybehangzóan oda konkludálnak, hogy a károsított félnek a magatartása nagy mértékben befolyásolja a károsítónak felelősségét; ezt enyhítheti, sőt teljesen kizárhatja. Az o. ptkv. 1304. §-a ugyan csak annyit mond: hogyha fenforog a károsultnak is a vétkessége, a kárt aránylag viselni tartozik. Ezt az osztr. judikatura kiterjeszti odáig, hogy a károsítónak felelőssége, az eset körülményeihez képest, teljesen ki is zárható. (1. Osztr. polg. tkv. Schey kommentárját, XXI. kiad. 702. old.) Ugyanígy értelmezték nálunk az o. ptkv. 1304. §-át azon a területen, ahol az a törvénykönyv érvényben volt. Igen szép pl. a kolozsvári kir. ítélőtábla 1913. §. 238. sz. a. hozott ítéletében felhozott indokolás: A károsult a kárigényt saját konkurráló vétkessége erejéig elveszti. A károsult nemcsak akkor felelős, ha pozitív cselekményével hatott közre a kár előmozdításában, hanem akkor is, ha elmulasztotta a kár elhárítását, holott az módjában állott volna, mert a jóhiszeműség amelynek minden jogviszonyban érvényesülnie kell, megköveteli, hogy a károsult tétlen ne maradjon. (1. az osztr. ptkv. magyarázatát; írták Bartos József és dr. Szitás Jenő; 405. old.) A Schweizer Obligationenrecht 44. §-a értelmében a károsultnak magatartása, az ott említett körülmények közt, a kárigényt mérsékelheti vagy egészen kizárhatja. Látjuk ebből, hogy amíg az osztr. polg. tkv. szerint a hatás előidézéséhez a károsult részéről vétkesség szükséges, ezt a schweizi törvény nem kívánja meg. A német B. G. B. 254. §-a úgy rendelkezik, hogyha a a kár keletkezésénél a károsultnak vétkessége is közrehatott, az eset körülményeitől függ a kártérít, felelősség és annak terjedelme; különösen döntő lehet az, vájjon főkép melyik fél okozta a kárt. Ez a vétkesség — a 254. §. másod, bekezd, értelmében — akkor is fenforog, ha a károsult elmulasztotta a kárt elhárítani vagy enyhíteni. Ezzel lényegben megegyezően rendelkezik a Mtj. 1112. §-a, amely szerint a kárigény nem keletkezik, illetve elenyészik vagy korlátozódik, ha a károsult elmulasztotta a kárt elhárítani vagy enyhíteni. Érdekes az a különbség a német B. G. B. és a Mtj. közt, hogy utóbbi — úgy mint a schweizi törvény a károsult magatartásánál nem kívánja meg a vétkesség momentumát, hanem elegendő az a tény, hogy a károsult nem tett semmit a kár elhárítása vagy enyhítése végett. Ez megfelel a Mtj. által egyébként is elfoglalt álláspontnak. A fősúlyt nem fekteti főkép a vétkesség mozzana-