Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Balás P. Elemér min. tanácsos: Az uzsoráról szóló 1932: VI. t. c. magyarázata. Magyar törvények Franklin Társulat zsebkiadása. 1932 Budapest - 136 old.

34 IRODALOM. IRODALOM. v BALÁZS P. ELEMÉR MIN. TANÁCSOS: ^AZ UZSORÁRÓL SZÓLÓ 1932: VI. T. C. MAGYARÁZATA. X (MAGYAR TÖRVÉNYEK FRANKLIN TÁRSULAT ZSEBKIADÁSA. 1932. BUDAPEST - 136 OLD.) Irta: DR. NIZSALOVSZKY ENDRE egyetemi tanár. Grosschmid épen az uzsoráról szóló ismert tanulmányában talál alkalmaarra, hogy a törvények törvényhozói tárgyalási anyagának a jogszabályok elemt zése körében való értékesíthetőségéről véleményt nyilvánítson. A parlamenti tárgyalást szálfaökleléshez, a jogszabályok tudományos elemzését szemoperációhoz hasonlítja és igen szellemesen állapítja meg, hogy még a legkiválóbb operateurnak sem tartaná oda a szemét senki megoperálás céljából akkor, amikor az operateur épen a szálfával dolgozik. (Hitel és reáluzsora 72. 1.) Ez az összehasonlítás, amely a régi uzsoratörvényünk — és sok más törvényünk — tekintetében igen találó, épen az új uzsoratörvény parlamenti anyagára nem illik. Meg kell állapítanunk, hogy az 1932: VI. törvénycikk parlamenti tárgyalásában résztvett sok kiváló szakjogászunk — élükön az akkori igazjágügyminiszterrel, a koronaügyésszel és a képviselőházi előadó egyetemi tanárral — hosszú idő óta a legkiválóbbjaink tollából felgyűlt magyar irodalmi anyag figyelemmel kisérésével a jogszabályelemzés szempontjából is igen becses anyagot nyújtottak és megkönnyítették az új jogszabályok boncolgatására készülő jogtudós munkáját. Ezzel szemben viszont el kell ismernünk, hogy a Szerző minden lehetőt elkövetett arra, hogy a parlamenti tárgyalás nívójának a normálissal szembeni emelkedése arányában az elemzés finomságát is emelje és a Grosschimd által emiitett arányt visszaállítsa. Nem akarom a kommentárjára azt mondani, hogy a hétköznapi kommentárok színvonalát messze meghaladja és olyan, amilyennek a jó kommentárnak lennie kell. A Szerző által elért színvonal ugyanis nem alkalmas arra, hogy azt a becsületes kommentárokkal szemben általános mértékül állítsuk fel. Sok valóban becsületes, komoly és hasznos kommentárt ismerek, amelyek sem a feldolgozott anyag terjedelme, sem a részletesség, sem a tudományos színvonal tekintetében nem közelítik meg a Szerző kommentárját, amely ebben a nemben valóban mesteri. A mindössze 20 §-ra terjedő törvényről írt 123 sűrűn, talán túlságosan is apró betűvel, telenyomott oldal terjedelmű anyag már külsőleg is nagy munkáról tesz tanúságot. Tartalmilag pedig : egy-egy fontosabb §. magyarázatából nem is egy, hanem három-négy önálló tudományos beccsel bíró tanulmány telnék ki, csak az egyes részeket külön címfeliratokkal kellene ellátni. A nálunk uralkodó arra a szinte kiírthatatlan balhiedelemre tekintettel, hogy a jog tudományos művelése és a gyakorlati élet szükségleteinek kielégítése két egymással örökös harcban álló, vagy legalább egymástól teljesen külön választható tevékenység, sietek mindjárt kiemelni, hogy a Szerzőnek ez a műve semmiesetre sem tartozik azok közé az — elismerem — itt-ott valóban meglévő munkák közé, amelyek az említett hiedelemre a zsurnalisztikái alapot szolgáltatják. Ennek a munkának nincs egy sora sem, amely nem húsból és vérből valő életproblémát érintene. Sőt annak a kétkedőnek a szemében, aki veszi magának a fáradságot, hogy a Szerző kommentárját elejétől végéig elolvassa, a mű frappáns bizonyítéka lesz annak, hogy mennyire lehet a tudományos kutatás eredményeit a gyakorlati élet szolgálatába állítani és mennyire nincs meg az említett ellentét, csak tudni kell a módját a két feladat összekapcsolásának. Ennek az összekapcsolásnak volt kitűnő példája az a jeles kommentár, amelyet a Szerző Kuncz Ödönnel megosztottan írt a tisztes égtelen versenyről szóló törvényhez és ebben van a Szerző most megjelent kommentárjának is a legnagyobb jelentősége. Belföldi és