Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - Dr. Bátor Viktor: "A pénztartozások jogszabályai" Budapest Grill Károly 1932. - 248 oldal

410 IRODALOM sületi alkotmányból az, amit eddig jognak véltünk. Egyesületi szervezetet valamelyes autonómia nélkül eddijg alig tudtunk elképzelni. Mint jogászok forgatjuk magunkban azt a kérdést: quis custodiet custodes? De ha ez poliikai ízű megjegyzés, úgy megnemörténtnek kérjük tekinteni. IRODALOM X DR. BÁTOR VIKTOR: K „A PÉNZTARTOZÁSOK JOGSZABÁLYAI" V (Budapest, Grill Károly, 1932. — 248 oldal.) Irta: Dr. SIC HERMÁN N FRIGYES budapesti ügyvéd. I. Dr. Bátor Viktor ezen tanulmánya egyfelől' Grosschmid Fejezetei jubileumi kiadásának a keretében, a Fejezetek idevágó részét magyarázó „Glossza" gyanánt, — másfelől 'külön könyvként is megjelent. A kettős megjelenési alakból következtethetőleg a munka rendeltetése is kettős: egyfelől bevezetés, magyarázat, méltatás és továbbépítés gyanánt hozzákapcsolódni Grosschmid örökbecsű fejtegetéseihez, — másfelől önmagában is megálló, befejezett monográfiát nyújtani a pénztartozásokra vonatkozó alapvető jogszabályokról és jogdogmatikai problémákról. A könyv igen sikeresen felel meg mindkét feladatnak. Könnyen áttekinthető rendszerben, igen világosan és szabatosan, mélyreható fogalmi elemzéssel tárgyalja előbb a pénztartozások jogszabályainak „gazdasági és közjogi alapelveit", aztán a pénztartozás szerkezetét, — kirovását, — a kirovó összeg kényszerkonverzióját s a lerovás jogszabályait. Dr. Bátor Viktor sűrű utalások és idézetek révén állandóan kapcsolatba hozza a saját fejtegetéseit a Fejezetekkel; a problémákat Grosschmid szellemében oldja meg, az ő rendszerét és constructióit felhasználja, — ennyiben tehát a könyv magában foglalja Grosschmid alapvető tanainak a feldolgozását és magyarázatát. Ezenfelül azonban beállítja Grosschmid constructióit a jogélet és tudomány fejlődésének a vonalába, — s úgy a hazai, mint a külföldi jogéletnek idevágó újabb jelenségeit is feldolgozza. — A Fejezetek megjelenése óta (1900) felmerült nagyszámú pénzjogi problémát is letárgyalja, hol kimerítőbben, hol nagy vonásokban; — minden új kérdést, jogszabályt, jogi jelenséget éles analízissel megvilágítva s kijelölve helyét az általa kiépített rendszerben. Sok kérdésben, melyet Grosschmid csak érintett, vagy a dolog természete szerint még nem is érinthetett, önállóan fejleszti tovább a jogdogmatikát, — de ahol csak lehet, hűségesen kimultatni igyekszik, hogy „a megoldás gyökere benne van a Fejezetekben." A könj'v két alkateleme: a Grosschmid-feldolgozás (glossza) és a továbbfejlesztő, önálló alkotás teljesen egységes művé olvad össze; — nem egy Grosschmid-kommentárt kapunk és ezenfelül egy kiegészítést, — hanem a pénztartozások alapvető tanait kimerítően tárgyaló, befejezett monográfiát, — melyben azonban a lelkiismeretesen alkalmazott utalások rámutatnak arra, hogy az elénk táruló tudományos okfejtések és eredmények közül melyek vannak Grossohmidból merítve. Különösen becsessé teszi a könyvet, hogy dr. Bátor széles összehasonlító jogtudományi alapon s a főbb kultúrállamok joggyakorlatának fölényes ismeretével foglalkozik a problémákkal. Az utóbbi évtizedek külföldi jogéletének a főbb jelenségeit (törvények, gyakorlat, irodalom) behatóan feltáija s egyúttal kritikai bonckés alá vonja. Mindenütt érezni, hogy a külföldi judikaturát a közvetlen forrásokból ismeri és ismerteti (nem pe dig más írók feldolgozásából!) A nyugati államók bírói gyakorlatából élesebben elemez ki egyes — ott valóban érvényesülő — jogszabályokat, mint