Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - Hatáskör kérdése a váltóperekben

HATÁSKÖR KÉRDÉSI: A VÁLTÓPEREKBEN 403 néni Jehet. A hatáskör kérdésének ez a fontossága késztette a törvényhozót arra, hogy különös gondot fordítson ennek a kérdésnek a szabályozására: legkimerítőbben, a legrészletesebben, úgy, hogy jogvitát emberi számítás szerint ab ovo kizárjon, — kell az erre vonatkozó jogszabályokat megalkotni. A mi polgári perrendtartásunk kodifikátorait is a fenti célkitűzés vezérelte és a törvényhozó abban a tudatban, hogy a kodifikátorok a polgári peirendtartásban szabályozott jogkérdések komplexumát tényleg teljes egészében kimerítették, a Ppé. 3. §-ban szabályul felállítja, hogy minden más szabáljozás érvényét veszti, amely a Pp. által szabályozott kérdésekre vonatkozik; vagyis más szavakkal a Pp. szabályai mellett más szabályok alkalmazást nem nyerhetnek. A Ppé. 3. §-ból, továbbá a Pp. 619. §-ból, mely szerint „Amennyiben ebből a címből más nem következik a meghagyásos eljárásban, a törvényszék előtt a törvényszéki, a járásbíróság előtt pedig a járásbírósági eljárás szabályai irányadók", — valamint abból, hogy a Pp. 30. és 77. §-ainak kivételével — melyek különben is csupán az illetékességre tartalmaznak speciális, a váltóra vonatkozó, szabályozást — más speciális, a váltóra vonatkozó, szabályozás a Pp-ben nincs, — az a helytelen kövekeztetés látszik ^evonhatónak, mintha más jogszabály a váltóperek hatáskörére befolyással nem volna, holott « váltónak különleges természete kihat a váltóperek perjogi részére is, nevezetesen a váltóperek hatáskörének, sőt illetékességének kérdésére is, úgy, hogy az általános perjogi szabályozástól eltérő, a polgári perrendtartásban le nem fektetett, különleges szabályokat statuál. Ezeket az általános szabályoktól eltérő, különleges szabályokat a váltónak két tulajdonsága: a váltókövetelés causa-tól mentessége és a váltónak forgatmánnyal való átruházhatósága teremti meg. A váltónak az a tulajdonsága, hogy causa nélküli követelést imcorporál, azt eredményezi, hogy a váltóperekben (és pedig mind a meghagyásos eljárásban, mind pedig a rendes váltóperekben) az általános hatásköri szabályozástól eltérően csupán két hatásköri ok létezik: perérték szerinti és a kikötés szerinti hatáskör. Ugyanis a Pp.-ben felsorolt egyéb hatásköri okok caoisára utalnak, márpedig a váltó causa nélküli papir és amikor én a váltóra alapított keresetemet beadom, követelésemelt a váltó alapján, causa nélkül kívánom érvényesíteni, amiből önként következik — figyelemmel arra, hogy egyrészt a hatáskör megállapításában a kereset beadásának időpontja az irányadó, másrészt mitsem változtat a kereset, illetve a meghagyás beadásának időpontjakor fennálló hatáskörön az, hogy a per folyamán az adós-alperes causára utalva védekezik (pl., hogy bértartozásának fedezetére adta a váltót és a bért már. kifizette), mert a per perjogi jellegét a felperes által érvényesíteni kívánt jog szabja meg, márpedig a felperes-hitelező causa nélkül, a váltó alapján perel — ihogy csak olyan a Pp.iben felsorolt, hatásköri okok jöhetnek figyelembe, melyek nem utalnak causára. Ily hatásköri ok pedig csak kettő van: a perérték szerinti hatáskör és a járásbírósági hatáskör kikötése a törvényszék hatáskörével szemben. Ez az utóbbi is causára nem utaló hatásköri ok, minthogy a Pp. 1. §-nak 2. a. pontja értelmében a járásbírósági hatáskör olyan vagyonjogi perekben köthető ki, mely perek nincsenek (értékre való tekintet nélkül a törvényszék 26*