Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - A magyar kiadatási jogirodalom legújabb fejlődése

396 DR. SZONDY VIKTOR fejlődik ki a kiadatási jognak, amely a jelen századiban ismét újabb művek­kel gazdagszik. Nem jogászember előtt szinte érthetetlen jelenségnek látszik, hogy az állami ténykedésnek ez az egyetlen formája ilyen részletes és beható irodrlmi tárgyalás anyagául szolgáljon. Az érdeklődés az említett kérdés 5ránt azonban nem pusztán elméleti jellegű. Ha csak egy pillantást vetünk is a XIX. században megkötött nemzetközi szelrződések sorára, nyomban megállapíthatjuk, hogy az államok is különös gondot fordítanak ennek az állami ténykedésnek a nemzetközi szabályozására és hogy figyelmüket ez a kérdés már akkor megragadta, mikor más egyéb állami ténykedések terén a nemzetek közötti összeműköd és gondolata még fel sem merült. A XIX. század nemzetközi jogának a kiadatási jog éppen olyan kedvenc témája, mini a jelen századénak a nemzetközi bíráskodás. A kiadatási jog alap­elveinek a kialakulása a XIX. század uralkodó eszméinek megfelelő irány­ban halad. Egyik kiiinduló pontot az egyéni szabadságnak a nagyrabecsülése és kellő biztosítékokkal való körülbástyázása képezi, a másik kiinduló pontul pedig az állami szuverenitásnak az eszméje szolgál. A XIX. század jogi irodalma és jogalkotása a francia forradalom hatása alatt az egyén kultuszából indul ki és a kiadatás feltételeinek halmozásával az államok nyomatékosan kifejezésre juttatják azt az értékítéletüket, hogy a külföldiek szabadságjogait a megkereső állam által képviselt állítólagos közérdeknek messze fölébe helyezik. Az egyéni szabadság tisztelete megmagyarázza, hogy az államok miért fordítanak különös gondot a kiadatás feltételeinek szabá­lyozására. A kiadatási jog előkelő helyét úgy az irodalomban, mint a nemzet­közi szabályozás terén megindokolja az a körülmény is, hogy a kiadatás kérdése kapcsán tulajdonképen minden esetben szuverénitási kérdésekről van szó. Az állaim a saját szuverénitását korlátozza akkor, amikor bizonyos fel­tételek mellett kiadatás engedélyzésére kötelezi magát, a megkereső állam pedig szintén korlátozza szuverénitását akkor, amidőn kötelezi magát arra, hogy a kiadatási engedélyben foglalt feltételeket és korlátozásokat saját /igazságszolgáltatásával el fogja ismertetni. Mondhatjuk tehát^ hogy aj kiadatási ügyekben mindig van valami politikum. Ez a mozzanat talál elismerésre ak­kor, amidőn a nemzetközi gyakorjat a kiadatási ügyeket általában diplo­máciai útra tereli és ebben a vonatkozásban általában kizárja a konzu­látusok közvetítésének igényibevételét. A kiadatási jog fejlettsége és a tudomány által való beható kiművelése azt a sajátságos jelenséget vonja maga után, hogy az egyes kiadatási esetek « > megvitatására az államok akkor is különös gondot fordítanak, ha nem fo­rognak is kockán fontos állami érdékek, úgy hogy az egyes esetekben fel­merült jogviták különös alkalmat szolgáltatnak annak a szellemi színvo­nalnak a kimutatására, amelyen az egyes államok igazságszolgáltatási és kormányhatósági szervei állanak. A kiadatási jog ilyen módon mintegy reprezentációs joganyaggá válik, amelyben a gyakorlati jogászok a külföld előtt tesznek tanúságot műveltségükről és képességeikről. A kiadatási jog a saját primátusát a nemzetközi büntetőjog és a nemzet­közi magánjog egyéb részletkérdéseivel szemben akkor sem veszíti el, amidőn a XIX. század végén és a XX. század elején tartott párisi és hágai nemzetközi konferenciák az államok közötti együttműködést egyéb vonatkozásokban is kezdik megvalósítani. Az anarchista merényletek, amelyeknek Umberto olasz király és a mi szeretett királynénk esnek áldozatul és amelyek az orosz cá­rok életét nap-nap után veszélyeztetik, az államférfiak és a nagyközönség emlékezetébe idézik a kiadatási jog fontosságát. A világháborút követő for­radalmi időszak ismét számos olyan bűncselekményre ad alkalmait, amely­nek tettesei utóbb más államokban keresnek menedéket. Az ezeknek a ki­adatása kérdésében folytatott viták, amelyekben főkénll Magyarország ját­szik vezérszerepet, isimét előtérbe tolják a kiadatási jogi problémákat. A konzervatív világnézet előtérbe nyomulása, az olasz fascismus és a német nemzeti szociálizmus uralomra jutása előreláthatólag szintén nem fog hatástalanul maradni a kiadatási jog fejlődésére, mivel mindkét államrend-

Next

/
Oldalképek
Tartalom