Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - Dr. Degré Miklós elnöki megnyitó beszéde az egységes birói és ügyvédi vizsgálóbizottságnak 1934. évi jan. hó 9. napján tartott teljes-ülésén

394 DR. DEGRÉ MIKLÓS Igaz, hogy azelőtt a vizsgát egységesen kellett letenni és csak a háborús állapotokra tekintettel lett megengedve a vizsga megoszása. Ámde az anyag ma hasonlíthatalanul nagyobb, mint volt ezelőtt néhány évtizeddel. Bármelyiü vizsgacsoportot tekintjük, merem állítani, hogy az anyag legalább is megkétszereződött. Vegyük plp. a büntetőjogot. Miből állott ez a vizsgacsoport mikor én teltem ügyvédi vizsgát? A büntetőtörvénykönyv, kihágási büntetőtörvénykönyv és életbeléptetési törvény. Ezzel készen voltunk. Melléktörvények nem voltak, eljárási jogi törvény nem volt. Eljárási jogi irodalom szintén nem volt. Emlékezetem szerint a bűnvádi perrendtartást tárgyazó egy kézikönyv volt forgalomban, nevezetesen Székáts Ferenc kúriai bíró munkája, amelyből megismertük a bírósági gyakorlatot Es mi a helyzet ma? Ma a büntetőtörvénykönyv az anyagi büntetőjognak csak keretét adja meg, amelyet az utóbb megalkotott törvényeknek igen hosszú sora tölt ki. Megalkottatott a bünető-perrenedtaTtásról szóló törvény, amelyet szintén az újabb törvényeknek egész sorozata tölt ki. Azonkívül van nagy büntetőjogi irodalmunk és hatalmas bírósági joggyakorlat. És ugyanaz a helyzet a többi vizsgatárgyak tekintetében is. És épen, mert a vizsga anyaga oly végtelen nagy, nagyon is indokolt fentartani a mai állapotot, mely szerint a vizsga megosztva is letehető. Ha ezt megszüntetnék, ennek első eredménye az lenne, hogy, a jelölt oly végtelen nagy anyaggal állana szembe, amellyel a jelöltek túlnyomó nagy többsége megküzdeni képes nem volna. A végső eredmény pedig az lenne, hogy a bizottság előbb vagy utóbb kénytelen volna a színvonalat leszállítani. Ma a vizsga megosztása mellett is tapasztaljuk, hogy' sok jelölt a vizsga vége felé ki van merülve. Majdnem általános, hogy a második szakcsoportból gyengébben felel, mint az elsőből. Miért? Mert fizikailag ki van merülve. El lehet tehát képzelni, ha nem ké*t, hanem négy szakcsoportból kellene egyszerre vizsgázniok. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a mai fiatalemberek között sokkal többen vannak idegileg kimerültek, mint a régiek között. És ennek okát is könnyű megtalálni. Azok a fiatalemberek, akik most előttünk vizsgáznak, gyermekkorukat háborús nélkülözések között élték át. Sokan vannak közöttük, akik gyermekkorukban éheztek. Azután reájuk szakadt a kimondhatatlan diáknyomor. A joggyakorlati időt pedig szintén nagy küzdelmek között élték át. Mindez megőrli a szervezetet. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a jelölteken olykor a kimerültség jeleit észleljük. Ilyenkor pedig a bizottság tagjaiban meg van a hajlanlóság arra, hogy elnézés! gyakoroljanak, ami emberileg teljesen érthető. Ha pedig egységesen kellene a vizsgát letenni, sokkal több jelöltön tapasztalnók a kimerültséget s így többször jutnának a bizottság tagjai abba a kísértésbe, hogy elnézést gyakoroljanak. De annál kevésbbé volnék amellett, hogy a vizsga egységesen legyen leteendő, mert a magam részéről megfontolásra ajánlanám azt a gondoitot, hogy ha valamikor a vizsga reformjáról lenne szó, nem kellene-e a vizsga rendes tárgyai köze a pénzügyi jogot és a közigazgatási jogot is beiktatni. Mindez azonban a túlzsúfoltság megszüntetésével összefüggésben nincs. Amint már említettem, a túlzsúfoltság megszüntetésére módot nem találok