Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - Dr. Degré Miklós, a budapesti kir. itélőtábla elnöke az itélőtáblának 1934. január 8-án tartott évnyitó teljes ülésén a következő beszédet mondotta

ÉVNYITÓ BESZÉD 389 a lati jegyzővé 'kineveztetett: ezzel szemben ma ezt az a néhány joggyakornok sem érheti el, aki a vizsgát kitüntetéssel tette le. És épen, mert ilyen mostohák az előmeneteli viszonyok: a joggyakornokok jelentékeny része erősen benne van a korban. 26, 27 évesnél fiatalabb joggyakonnok rgen kevés van. A joggyakornokok túlnyomó része 27— 30 éves. Aránylag sok jggyakornok éspedig az ítélőtábla területén 40, elmúlt 30 éves, de özülük 10 már 36—38 éves. Egyáltalában, ha a fogalmazók korát nézzük, igen szomorú jelenségek tárulnak lelki szemeink elé. Kortársaim és én 26 éves korunkban többnyire al'bírói állásiba, vagy ezzel hasonló rangosztálybia tartozó más állásba kerültünk. Ma az ítélőtábla területén egyetlen titkár sincs ebben a korban és csak két, 26 éves jegyző van. Kortársaim közül nagyon sokan 30 éves korunkban járásbírák, vagy törvényszéki bírák voltunk. Ma összesen egy titkár van az ítélőtábla területén, ki nem haladta meg élete 30-ik évét. Sőt 30 éves vagy ennél fiatalabb jegyző is igen kevés, összesen 18 van. Fiataljaink túlnyomó nésze tehát mint joggyakornok szolgál abban a korban, amikor kortársaim közül sokan, többek között magam is járásbírák vagy törvényszéki bírák voltunk. üe még szomorúbb adatokat is tudok előterjeszteni. Kortársaim közül azok, akiknek szerencséjük volt, 38 éves korukban, elérték az ítélőtáblai bírói állást, vagy ehhez hasonló más állást. És ma? Ma ebben a korban sok fiatalember mint titkár, sőt sok mint jegyző szolgál. Az ítélőtábla területén van 30 titkár és 15 jegyző, aki meghaladta élete 38-ik évét, tehát abban a korban van, amikor mi már magasabb bírói állásba működtünk. És nem kell azt gondolni, hogy ezek valami 'gyenge képességű emberek, akiknél valami különös oka van az elmaradásnak. Erről szó sincs. Ezek között a fogalmazók között vannak jelesek, vannak kiválóságok is. Sokan vannak közöttük, akik kizárólag a mostoha előmeneteli viszonyok áldozatai. Mindezt azért tárom itt fel, mert a köztudatba az ment át, hogy bár igen nehéz az elhelyezkedés, aki egyszer bekerült a statusba, annak helyzete nem kedvezőtlen. Még bírák is vannak, akiket megtéveszt az, hogy a jogyakornok a X., a titkár a VIII. rangosztályba tartozik. Tehát abban a rangosztályba, ahova hajdan a jegyző, illetve törvényszéki bíró volt sorozva. Ez igaz is. Ámde ma a fiatalember a joggyakornoki állást nehezebben éri el, mint mi a jegyzői állást; a titkári állást nehezebben és magasabb korban, mint mi a törvényszéki bírói állást. Kérdem már most, hogy gondoljon családalapításra a fiatalember, midőn a nősülés korában oly szerény állásban van és oly szerény javadalmazást élvez, hogy családot eltrtani képtelen? És van még egy szempont, melyre reámutatni kívánok. Annak ugyanis, hogy a fogalmazói kinevezések évek óta szünetelnek, vagy egy, a jogszolgáltatásra nézve felette hátrányos következése. És ez a fogalmazóhiány. A fogalmazóhiány, amely legtöbb bíróságnak rákfenéje. Ez már- oly nagymérvű, hogy több bíróságnál a kezelőszemélyzet egyes tagjai által kénytelenek fogalmazási teendőket elláttani.