Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - DR. Juhász Andor a m. kir. Kúria elnöke a m kir. Kúriának 1934. évi jan. hó 8-án tartott évnyitó teljes ülésén a következő beszédet mondotta

ÉVNYITÓ BESZÉD 381 1933. évi március 29-én tartott teljes ülésében keletkezett plenáris határozatából, amelyet azután a bíróság elnöke a birodalmi kancellárnak nyújtott át. A határozat lényege az, hogy a Reichsgericht hálás elismerését fejezi ki afölött, hogy a birodalmi kancellár az 1933. évi március 23-iki kormánynvlatkozatban a bírói elmozdílhatlanságot a jogrendszer alapjának ösmerte el, amihez a határozat azt a megjegyzést fűzi, hogy csak az elmozdíthatlanság tudata biztosíthatja a bíró számára azt a benső függetlenséget, amelyre magas hivatásának gyakorlása közben szüksége van. Eltekintve a forradabni káosztól, el sem képzelhető olyan államalakulás, amelv a független igazságszolgáltatást nélkülözhetné, vagy amelyre a bírói függetlenség veszedelmet rejtene magában. Ha az ország joga mc-gváltozik, a bírónak alkalmazkodnia kell az alkotmányos úton keletkezett új joghoz. A törvényhezkötöttség épen azt jelenti, hogy a bíró nem mellőzheti a törvényt azért, mert az az ö világnézetének, erkölcsi felfogásának meg nem felel, hanem az állami akarat egyöntetű végrehajtása s a jogbiztoság érdekében akkor is alkalmaznia kell a törvényt, ha azt tartalmilag nem helyesli. Hogy meddig terjed azután a gyakorlatban a bírónak ez a törvényhezkötöttsége és hol kezdődik a mérlegelési szabadsága, arra örökérvényű szabatos választ adni alig lehet, annyi azonban kétségtelen, hogy a mérlegelési szabadság csak a törvénytisztelet korlátain belül érvényesülhet. Egyébként pedig a független bíróság ítélkezése csakis támasza lehet minden jószándékú kormánynak, mert alkalmas arra, hogy a népet a kormány eljárásának és intézkedésének törvényessége felől adott esetben megnyugtassa. Emellett a független bíróság az, amely a törvényelőtti egyenlőség szilárd talajén állva, naprólnapra, óráról-órára országszerte nyilvánosan hirdeti az emberi közösségben maradás föltételeit s ekként a demokráciának és a békességnek ő a legbuzgóbb propagálója. Végül meg kell emlékeznem arról, hogy a bürokratikus szervezet túltengése is akadálya lehel a bírói függetlenség intézményes biztosításának. A bürokrácia köreiben — tisztelet a kivételnek — bizonyos féltékenységet tapasztalhatni mindannyiszor, valahányszor a törvényhozás a bírói függetler ség érdekében a bírói állás szolgálati viszonyait az állami tisztviselőikétől eltérően kívánja rendezni. Azok az eltérések, amelyek — függetlenségük megóvása okából — az ítélőbírák hátrányára kerülnek a törvénytárba (pl. a jutalmazás kizárása, a részvénytársaságok és szövetkezetek igzgatóságában vagy felügyelőbizottságában való elhelyezkedés tilalma stb.) barátságos fogadtatásban részesülnek azokban a körökben, ellenben olyan törvényi rendelkezések, amelvek részben épen ezeket a hátrányokat vohiának hivatva ellensúlyozni, gyakorta ellenszenvvel találkoznak. A bürokrácia körében időnként jelentkező ezt a bíróellenes hajlandóságot a kormánynak és a törvényhozásnak kell ellensúlyoznia. Bizonyára nem fogok — az ebből a teremből szigorúan kirekesztett — politizálás gyanújába esni, ha a legnagyobb elismeréssel emlékezem meg arról, hogy úgy kormányunk, mint országgyűlésünk felsőháza a legtelje sebb megértéssel honorálta azokat a kívánalmakat, amelyeknek a közel-