Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - DR. Juhász Andor a m. kir. Kúria elnöke a m kir. Kúriának 1934. évi jan. hó 8-án tartott évnyitó teljes ülésén a következő beszédet mondotta

ÉVNYITÓ BESZÉD 379 Tudjuk, hogy a közjogi tudomány nem egységes abban, vájjon a bírói hatalmat önálló államhatalmi ágazatnak kell-e tekinteni, avagy csupán a kormányhatalom egyik részének. Nálunk az 1869: IV. tc. ezt a kérdést eldöntötte és pedig a törvény tekintélyével döntötte el. De a legszélsőbb elméleti álláspontra helyezkedve sem lehet a bírói hatalom különállását kétségbe vonni oly államban, ahol a bíróság sajátlagos hivatáskörén felül, kodifikált magánjog hiányában századok óta az életviszonyok igen nagy területén a jogszabályalkotás feladatát is gyakorolja. Másik ilyen kimagasló törvénylkotásumk a kir. ítélőbírák és kir. ügyészek státusáról szóló 1920. évi XX. tc., amely fénylő meteorként jelent meg újabbkor! törvényhozási életünknek ebben a részében szürke, sőt borús boltozatán. Fájdalom, ez a nevezetes törvényünk — legáletbevágóbb rendelkezéseinek — élettartamára nézve is a meteor sorsában osztozott, úgy, hogy ma már inkább csak jelképes jelentőségű, de még így is nagy értéke a magyar igazságszolgáltatásnak s indokolása megérdemelné, hogy márványba vésve éljen állandóan a köztudatban. Vargha Ferenc nyugalomba vonult koronaügyész úr, régebbi bírói és ügyészi karunknak ez a dísze és büszkesége a bírói függetlenségről mély filozófiai megalapozottsággal megírt s 192'5-ben megjelent monográfiájában — amelyben a bírói függetlenség továbbépítésére nézve is megszívlelendő tanácsokkal szolgál — találóan mutatott rá arra, hogy törvényeink a bírói függetlenséget foglmiig aéppúgy nem htározzák meg, mint az Isten, a vallásos tisztelet, a becsület, a hitel stb. fogalmát, a bírói függetlenség egyszerűen adva van a köztudatban, mint a törvényben nem definiált, mégis védelemben részesített egyéb erkölcsi javak és értékek. A bírói függetlenségei — amelynek az imént említettek szerint törvényi definíciója nincs — semmi esetre sem szabad a bíró egyéni érdekeit szolgáló privilégiumnak, aféle erkölcsi mellékilletménynek tekinteni, mert arra nem a bírónak, mint tágabb értelemben vett állami tisztviselőnek van szüksége és igénye, hanem a népnek, mert enélkül nem tudna hova fordulni, ha igazá'. keresi. Ar állam voltaképen igen terhes ajándékot juttat az ítélőbíráknak a bírói függetlenségben, mert amint azt egyik kiváló osztrák hírótársunik a közelmúltban a Magyar Jogászegyletben tartott előadásában szellemesen megjegyezte, a bírói függetlenség tulajdonképpen a legkínosabb függést jelenti, nevezetesen a bírónak saját lelkiismeretétől való függését. Sokkal nehezebb ugyanis saját lelkiismeretünk kétségeit leküzdeni, mint a főnök utasításait híven teljesíteni. A jogaiban sértett ember, legyen az szegény vagy gazdáig, erőtlen vagy hatalmas, egyaránt a független bíróságra appellál. Sűrűn hallunk ilyen segélykiáltást a társadalmi életben, a sajtóban, sőt még a törvényhozás termében is, de arra igen ritkán eszmélünk rá, hogy a független igazságszolgáltatás nem önként értendő, szükségképen létező valami, hogy ezt a fogalmat nem a bíróság kapuja fölé illesztett címtábla hinti el a közönség körében, hanem még kedvező szervezeti berendezkedés mellett is csak egymást köpető bírói generációknak becsületes idegsorvasztó munkája révén lesz az élő valósággá, amelyet mint minden remekbe készült kollektív erkölcsi érté-