Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8-9. szám - A költségbiztosíték a választási bíráskodásban

MEGJEGYZÉSEK 359 pedig azt, hogy az inkasszóirodákhoz mintegy pictus masculusként állíttatik be egy-egy ügyvéd, aki éhbérért dolgozik az inkasszóirodák tulajdonosának, mint vállalkozónak. Azt a kombinációt kihagyhatjuk, hogy maga az ügyvéd szervezett inkasszóirodát klienshajhászás okából, mert hiszen ez olyan eljárás volt vagy lett volna, amellyel egy erélyes kamarai ügyész könnyen végezhet. A most megjelent rendelet meglehetősen szigorú az inkasszóirodákkal szemben. Talán nem ideális a kereskedelmi és ipari szabadság szempontjából, de nehéz időkben egészen korlátlanul szolgálni az ipari és kereskedelmi szabadságot nem is lehet. Mindazonáltal kellő mérsékletet tanúsít a rendelet a hivatásos inkasszóirodákkal szemben: csak azt nem tűri meg, hogy ezek olyan színezetet adjanak maguknak, amely a közönséget megtévesztheti. Van azonban olyan rendelkezés is a rendeletben, mely ha gyakorlatilag jólesik is az ügyvédi karnak, mégis bizonyos fokig azonbn túlmegy azon a határon, amelyen túl már méltánytalan korlátozások kezdődnek. így: eltiltja a rendelet, hogy az inkasszóval foglalkozó iparos üzletszerzés céljából feleket személyesen vagy ügynök útján felkeressen, továbbá ajánlkozólevéllel vagy más módon szóban vagy írásban közvetlenül felkeresse az érdekelteket; csak azt engedi meg az inkasszóiparosnak, hogy oly hirdetéseken hozhatja ipara gyakorlását az érdekeltek tudomására, melyek nem tartalmaznak mást, mint a maga megjelölését és azt, hogiy követelések beszedésével foglalkozik; azt is szigorúan eltiltja a rendelet, hogy a kereskedelemügyi minisztérium jelen íendeletére hivatkozzék az inkasszó iroda a hirdetésein vagy nyomtatványain Szók? liánul szigorú rendelkezések ezek. Alig van példa arra, hogy az iparost eltiltják a maga propagálásától és a vevők felkeresésétől. Talán csak a nagy mezőgazdasági gépek árusításánál vannak hasonló, de ott se ennyire szigorú szabályok. Ezt be nem vallani, nem volna őszinte az ügyvédi kar részéről. De azt is kénytelen bevallani az ügyvédi kar, hogy még ilyen támogatásra is rászorul a mai súlyos helyzetben. A közönség ártalmára ez a szigor bizonyára nem lesz: a közönség meg fogja találni a mai viszonyok között az ügyvédségnek a hozzáértés mellett a szerénységet is. Ha eddig voltak, akik komoly érdeküknek vélték, hogy ügyvédek helyett inkasszóirodákat keressenek fel követeléseikkel, — ezek is meg fognak győződni, hogy a magyar ügyvédi kar sokszorosan kárpótolni fogja őket hozzáértéssel, megbízhatósággal és szerény igényekkel — azokért az esetleges előnyökért, amelyeket a közönség netalántán élvezni vélt az inkasszóirodák részéről. Ez az előny bizonyos perenkívüli erély volt, talán bizonyos perenkívüli erőszakosság, amelyet az inkasszóiroda könnyen szolgáltatott, mert nem kellett tekintettel lennie az ügyvédi etika szempontjaira és amelyet gyakoroltak az inkasszóirodák azért, mert nagy anyagi érdekek (részesedések és hasonlók) birták ezen erély gyakorlására. Az ilyen kétes etikájú erélyt, mely adósokat jövőbeli összeköttetéstől gyakran elriasztott, mindig pótolhatta a komoly ügyvédnek komoly fellépése, az ügyvéd tekintélye. Nincs itt helye annak, hogy a rendelet részleteit vizsgáljuk, — ezúttal csak megelégedéssel konstatáljuk, hogy a rendelet megjelent és hogy a rendelet révén történt valami az ügyvédségért. Az ügyvéd-kereskedelemügyi