Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8-9. szám - A költségbiztosíték a választási bíráskodásban

MEGJEGYZÉSEK 355 tén igen nagy volna annak a valószínűsége, hogy a pénzbüntetés súlyát nem a tettes vagy tettesek éreznék, mert azt a pártkassza vagy valamely hasonló alap fedezné, amely esetben pedig a büntetés hatályossága több, mint kétséges). Az 1925:XXVI. t. c. vonatkozó rendelkezései tételesjogi szempontból is erősen kifogásolhatók. * Semmivel sem indokolható az a szigor, amely a 109. §. 1. bekezdése értelmében visszautasítani rendeli a kaució nélkül benyújtott panasziratot és nem enged hiánypótlást ebben a tekintetben. A leghibásahb §§-ok egyike azonban a 116. paragrafus. Eszerint meg kell szüntetni az eljárást abban az esetben, ha panaszlók az eljárás közben elfogyott biztosítékot bírói felhívás ellenére a (kitűzött idő alatt nem pótolják. Ez ugyanis nem jelent mást, mint azt, hogy meg kell szüntetnie a bírónak az eljárást, tekintet nélkül arra, ihogy talán csak 10, de talán csak egyetlen szavazat defectuosus voltának bizonyítása tette szükségessé az új kaució letételét, de ennek a 10 vagy egy szavazatnak mivoltán áll vagy dől meg a panasz sorsa. Fogyatékos szabályozás azért is, mert a vádirattal élő választásvédők nem kötelesek költségbiztosítékot letétbe helyezni annak ellenére, hogy a védirat époly terjedelmű vagy még hatalmasabb bizonyítási eljárást indítványozhat, mint a panaszirat. A választásvédők tehát nyugodtan tehetnek imponáló arányú bizonyítási indítványokat, hiszen annak költségeit — ha csak egy Ikissé ügyesek — úgy is a panaszlók viselik a legrosszabb esetben is. (Erre t. i. a 116. §. ama megdöbbentő rendelkezése ad módot, amely szerint meg kell szüntetni az eljárást és a költségben kell marasztalni a a panaszlókat (!) — ha a képviselő az eljárás alatt mandátumáról lemond. A törvény e rendelkezésiének Ikifejezetten destruáló hatása van). Végeredményben tehát a (kaució tekintetében két következtetést vonhatunk le az eddigiekből: Elvileg teljesen elhibázott dolog a választási bíráskodási eljárás megindítását és illetve folytatását költségbiztosíték letételétől függővé tenni, de még ezt az elvileg hibás alapgondolatot is helytelen volt gyakorlatilag olyan szerencsétlen fonmába önteni, ahogyan azt a magyar tételesjog tette, mert a gyakorlati kivitel nem, hogy enyhítette volna a téves elvi alap káros következményeit, hanem kifejezetten hibás és hézagos rendelkezéseivel még kiélezte és fokozta annak fonákságait. MEGJEGYZÉSEK. Nagy Ödönt, a volt budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék bírói karának még életben lévő tagjai nagy szomorúsággal búcsúztatták el külön gyászjelentésben, amelynek minden szava híven fejezi ki az egész magyar jogászság érzését és amely olykép emlékezik Nagy Ödönről, pályájáról és tevékenységéről, hogy mélytudású, kitűnő bíró volt, rendkívüli szervezőképességgel megáldott vezető és megingathatatlan, szilárd jeHemü férfiú." Osztozik az egész magyaT jogászság a gyászjelentésnek abban a megállapításában is, hogy „tízévi elnöksége alatt a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék fénykorát élte" és hogy Nagy Ödönben „bírótársai példaadó vezérüket gyászolhatják." Nagy Ödönnek öröklétbe múlása feleleveníti azokat a gondolatokat, amelyekkel a magyar jogászvilág viaskodott akkor, amikor tervbe vétetett volt a budapesti ereskedelmi és váltótörvényszéknek kitörlése a magyar Jogállam XXXII. évf., 8—9. füzet. 23*