Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8-9. szám - A büntető és a polgári ítélet viszonya

334 BÁLÁS P. ELEMÉR csak előfeltétele a 'bűnösség. Ez a kétféle feleiősség a lényeges, nem a bűnösség, illetőleg magánjogi terminológia szerint a vétkesség. Bizonyos mértókig analógiát szolgáltat a hatásköri bíróság felfogása is az ügyazonosságról.. Állandó gyakorlata szerint erről csak akkor lehet szó, ha a bíróság és a közigazgatási hatóság „ugyanazon felek között, ugyanazon pertárgy és vitás jogviszony tekintetében" határozott, s nincs ügyazonosság olyankor, „ha a rendes bíróság és a közigazgatási hatóság az ügynek más jogi vonatkozásában hozott érdemi határozatot." Ez az elv természetesen érintetlenül hagyja a bizonyítás mérlegelésének kérdését, de a jogi döntés tekintetében világosan hangsúlyozza a rendes híróság és a közigazgatási hatóság függetlenségét. Eklatáns a Hatásköri Jogszabályok és Hatásköri Határozatok Tára VIII. kötetében 62. szám alatt közölt döntés, amely nem állapította meg az ügyazonosságot olyankor, amikor a közigazgatási hatóság határozata abban a kérdésben foglalt állást, köteles-e a községi orvos bizonyos egyének gyógykezelésére, a járásbíróság pedig azért ítélte el azt az orvost közegészség elleni kihágásért, mert ily egyén gyógykezelését megtagadta, tehát a kihágás megállapításának előfeltétele tekintetében ugyanazt a kérdést döntötte el, mint a közigazgatási hatóság. De nem ugyanazok a felek sem a büntető és a polgári perben. A büntető perben csak az egyik fél szerepel a magánjogi per felei közül. A másik fél a büntetőperben materialiter az állam, formaliter a kir. ügyészség, esetleg a magánvádló. De a magánvádló is az állam képviselője, mint materiális félé. A Bp. 448. §-ának abból a szabályából, hogy a polgári bíróság olyankor, ha az elítélt javára újrafelvételi alapot észlel, erről köteles a büntetőbíróságot értesíteni, egyáltalában nem következik az. mintha ilyenkor nem is foglalkozhatnék a polgári perrel mindaddig, míg a büntetőbíróság az újrafelvételi eljárást jogerősen be nem fejezte. Nem köteles ugyanis a polgári bíró a pert ilyenkor sem felfüggeszteni. Megfelel ennek az a másik szabály, hogy a polgári bíró, ha bűncselekmény jelenségeit észleli, köteles erről a kir. ügyészséget értesíteni. Ezt is megteheti ugyanis a polgári per jogerős befejezése után, ha nem tartja szükségesnek a per felfüggesztését. A hatályos jog szempontjából a Kúria valóiban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a polgári bíró ítélkezése általában független a büntető ítélettől. A Polgári Jogi Határozatok Tárában 198. szám alatt felvett elvi jelentőségű határozattal ugyanis a 49. számú polgári jogegységi döntvény teljesen ellentétbe helyezkedett. A Kúriának ez a két szembenálló elvi álláspontja híven tükrözteti vissza azt a kétféle elvi felfogást, mely a büntető és polgári ítélet viszonyának kérdésében a kontinensen uralkodik. Az egyik a francia rendszer, melynek jelszava az, hogy: Le criminel emporte le civil. A másik a német rendszer, mely szerint a polgári bíró a büntető bírótól függetlenül állapítja meg a tényállást. A francia rendszert ezen a ponton is a formális logika túlsúlya, a francia logikai egyszerűség, a „clarté" jellemzi. Milyen természetesnek látszó gondolatmenet: ha egy tényállást egyszer megállapítottak, és ha ez a megállapítás jogerőre emelkedett ítéletbe van foglalva, ez a jogerős, tehát a jog erejével bíró ténymegállapítás többé meg nem támadható, attól eltérni többé senkinek nem lehet. A francia mathematikai szellem egyik