Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8-9. szám - Az alakszerűség hiányát pótolja-e a teljesítés elfogadása?

AZ ALAKSZERŰSÉG 329 Kálmán is utal egyik tanulmányában, azt mutatja, hogy újabban ismét olyan áramlatok kerülnek felszínre, melyek a kötelező írásbeliség elvének tágabb körben kívánnak érvényt szerezni. A kérdés eldöntésénél figyelembe veendő az a körülmény is, hogy általában a kötelező írásbeliséget milyen szempontokból kívánja a törvényhozó egyes ügyleteknél bevezetni. Etekintetben vagy az az indok, hogy az írásbeliség előírásával lehetőleg gátat vessen a könnyelmű ügyletkötéseknek és módot adjon a feleknek az írásbeliséggel kapcsolatos alaposabb megfontolásra. Indokul szolgálhat azonban az a körülmény is az írásbeliség bevezetésénél, hogy a bizonyítékok könnyebb lerögzítése folytán a pervitel egyszerüsíttessék. Okul szolgálhat végül azt is, hogy az egyes foglalkozási ágaknak — melyeknek hivatásszerű ügykörébe tartozik az írásbeli okiratok megfogalmazása — megélhetési lehetőségeit megkönnyítse. Álláspontom szerint azokban az esetekben, hol a kötelező írásbeliséggel bizonyos tekintetben közérdekből kíván a törvényhozó gátat vetni az egyes ügyletek könnyelmű lekötésének, a teljesítés utólagos elfogadását convaleáló joghatással nem ruházható fel. E lehetőségnek intézményessé tétele könnyen veszélyeztetheti az írásbeliség törvényerejű cogens rendelkezéseinek a komolyságát. Igaz, mint arra többek között dr. Thunyogi Szűcs Kálmán a már idézett tanulmányában is utal, hogy amennyiben a teljesítés elfogadásának a formahiányt pótló hatását nem fogadnók el, úgy az könnyen a már megrögződött gazdasági helyzet feforgatására vezethet. Ez az indok bizonyos vonatkozásokban helyt álló, mégis azonban jogpolitikai szempontok az ellenkező álláspont mellett szólnak. Reá kell itt mutatnom arra, hogy azokból a kúriai döntésekből, melyek a legmerevebben elzárkóznak, mind e mai napig is; kapcsolatban a 4420/1918. M. E. rendelet szabályaival az alakszerűség hiányainak ráutaló (konkludens) tényekkel való pótolhatásától, — még az ingatlan birtokba bocsátása és a vételár felvétele esetében is —; az a következtetés vonható le, hogy a legfelsőbb bíróságunk a már adott helyzetből fakadó gazdasági megfontolásokat nem teszi magáévá. Nem minősítem ügydöntőnek azt az érvet sem, hogy az ügylet szóbeli lekötése és az elfogadott teljesítés^ között eltelt idő megadja a megfontolás lehetőségét, mert ez elesik akkor, ha a kötelezett esetleg nyomban teljesít; már pedig ha a feleket a törvény megkerülésének célzata vezeti, ez a legtöbb esetben be fog következni. így tehát még mindig megszívlelendő a teljesítés elfogadásának formahiányt pótló