Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8-9. szám - Házassági jogi tanulmányok. Az eljegyzés

320 DR. ALMÁSI ANTAL zött az alaptalan gazdálkodás vagy a tilos cselekmény általános szabályai szerint térítendő meg. Ellenben nem vagyoni kártérítést a gyakorlat csak is akkor tart megítélendőnek, ha a visszalépéssel kapcsolatos külön cselekmény egyúttal a személyiségi jogot sértő tilos cselekmény, vagy a joggal való vis^szaélés jelenségeit is mutatja. Ilyen tilos cselekmény: főleg a jegyesnek el csábítása (K. 7127/1927. JH. II. 795. 796., K. 491/1923. stb.) Akár jogos (ügylet K. 5189/1930. JH. V. 801), akár tilos cselekmény is az alapja az ily kártérítési vagy megtérítési igénynek, arra úgy az érvényesítés idejére, mint az érvényesítendő igény forgalomképességére vonatkozóan is nem a ht. A., 5. §§-<aiban foglalt alább megbeszélendő korlátjai, de az áítalános magánjog szabályai alkalmazandók. Az igény tehát minden további nélkül forglomképes és az marad u rendes 32 évi elévülési időn át is. 17. Az eljegyzéstől való ok nélküli visszalépés, úgyszintén az eljegy zéstől való visszalépésre okot adó ténynek a vétkes előidézése a vétkes jegyes tértiére és a nem vétkes jegyes és rokonainak a javára a ht. 3—5. §-aiban szabályozott vagyoni joghatásokkal kapcsolatos. Ezek csakis az egyoldalú visszalépésre okot adott fél ellenében hatnak. Nem fognak tehát helyet sem az eljegyzés szerződési felbontásakor (Arg. a ht. 89. §-ának a joghatásait ekként értelmező 420. EH), sem pedig akkor, midőn az eljegyzést nem a másik fél vétkességére visszavezethető tény, de más jogi tény szüntette meg (az egyik jegyes halála K. 12I67/192I5. M. XIX, 5). Párhuzamos, de nem szerződéses egyidejű, vagy párhuzamos, de nem egyidejű kettős visszalépés csakis akkor akadályozza az itt szóbanforgó vagyoni hátrányok alkalmazását, ha mindegyik fél szolgáltatott alapos okot arra, hogy a másik az eljegyzéstől visszalépjen (arg. eadem ratione 420. EH). 18. A ht. 3—5. §-ai az alapos ok nélkül visszalépő jegyes terhére háromféle joghátrányt tartalmaznak: kártérítést, az ajándékozások és az eljegyzés jeléül adottak visszaadását, illetve megtérítését és az ajándékozási ígéretek hatálytalanságát. Ezeket kissé részletesebben kell kifejtenünk. Eközben rövidség okából csakis az alapos ok nélkül visszalépő jegyesről szólok. Értendő alatta rendesen az a másik jegyes is, aki maga ugyan nem lépett vissza, de a visszalépő jegyesnek a visszalépésre alapos okot szolgáltatott. A ht. előmunkálatai a ht. 3—ő. §-aiban foglalt terhelő hatásokat arra vezetik vissza, hogy az eljegyzés szerződés, amelynek megszegése kártérítésre jogosít. Sőt a ht. 3. §-a a „kártérítés" jogi műszavával is él. Azonban a fentiekben foglaltak értelmében ezt a felfogást a ht. tartalma alapján még sem tehetjük a magunkévá. És pedig annál kevésbbé, mert amit a ht. 3. §-a kártérítésnek nevz, valójában nem is az, hanem lényegileg az ettől élesen megkülönböztetendő költekezés megtérítése. Ezért — tudatos elhajlásban a ht. előmunkálataitól, de úgy tartom mégis csak a ht. tartalmánk megfelelően — az itt szóban forgó hátrányokat abból vezetném le, hogy az eljegyzés jogi jelentőséggel bíró kölcsönös ígéret, amelyben mindkét jegyes is, azok rokonsága is alaposan bízhatott és amely jogos bizakodásában való csalódás folytán előállott hátrányok a törvény külön rendelkezései