Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Jogegységi döntések

SZEMLE 303 felfogása szerint csak azon esetben valósult, illetve valósulhatott volna meg s illetve a felperes javára engedményezett követelés csak akkor vált. illetve válhatott volna feltétlennné, ha L. M. a szállítmányozást utóbb az itt kifejtett értelemben eljesíette volna; amikor azonban L. M. a szállítmányozást utóbb — a szóbamforgó engedményezés ellenére csak azon esetben volt hajlandó teljesíteni, foa megbízója (alperes) — a szállítmányozásért járó . . . szállítmányozási díjat és költséget neki —• L. M.-nak — és nem a felperesnek fizeti meg s az alperes megbízó megbízottjának ezt az újabb megbízotti ajánlat hatályával bírt igényét elfogadta, a kir. törvényszék felfogása szerint ÜL. M. alperesi megbízott az engedményezett követelésnek az engedményezés alapjául szolgált korábbi szállítmányozási szerződés szerinti felfüggesztő feltételét (vagyis ennek bekövetkezését) végleg meghiúsította és a szállítmányozási szerződést egymással megkötőit szerződő felek úgy tekintendők, mint akik az engedményezés idején fennállott korábbi szállítmányozási szerződéstől — konkludens tényekkel hallgatag kifejezetten — kölcsönösein elállva újabb szállítmányozási szerződést kötöttek egymással; a felperes engedményes pedig az ezen kölcsönös elállás folytán hatályát vesztett korábbi szállítmányozási szerződés alapján az alperessel szemben jogokat nem érvényesíthet, minthogy az engedményezésnek a felfüggesztő feltételtől függött tárgya a felfüggesztő feltételnek az alperes hibáján kívül történt végleges meghiúsulása folytán utóbb nem jutott joghatályhoz." Nézetünk szerint a fellebbezési bíróság ítéletéhen kifejezésre jutó álláspont a bona fides követelményeit kellő figyelemre nem méltatja s alkalmas arra, ihogy \a jövőben keletkező követelétsre vonatkozó engedményezési jogügyletet ílluzóriussá tegye. Az engedményező azon meghatározott szállítmányozási ügyletből a jövőben keletkező követelését engedményezte felperesre, amelyet azután teljesített is és amelyből neki az engedményezés folytán követelése többé nem lehetett. Ha alperes, akinek minderről tudomása volt, ennek dacára hozzájárult, az ügyleti feltételek „módosításához" s ezzel mó dot adott az engedményezőnek arra, hogy az engedményes jogait kijátsza, ezen magatartása folytán — ha egyébként helytálló lenne is a fellebbezési bíróságnak a novációra vonatkozó konstrukciója — kártérítés címén annál inkább tartoznék megfizetni az engedményezett összeget az engedményesnek, mert hiszen az adott tényállás mellett bizonyára téves az ítéletnek az a megállapítása, amely szerint a feltétel „alperes hibáján kívül" hiúsult volna meg. Téves azonban a novációra való hivatkozás is. A Kúria P. VIII. 5074/ 1916. sz. határozatában kimondotta, hogy a teljesítési határidőnek egyszerű meghosszabbítása az újítás fogalma alá nem vonható; nézetünik szerint ugyanily kevéssé vonható az újítás fogalma alá az, ha az egyik szerződő fél az eredeti szerződés tartalmával ellentétben a másik fél által fizetendő összegre előleget kap, vagy ha a felek a fizetési határidő vagy más részletkérdés tekintetében az eredeti szerződést utóbb módosítják. A kir. Kúriának a közpolgári ügyekben alakított jogegységi tanácsa okt. 28-án a következő vitás elvi kérdést fogja eldönteni: „A végrehajtást szenvedő terhére lehet-e költséget megállapítani olyan kérvényért, amellyel a végrehajtató az 1930: XXXIV. tc. 63. §-ának utolsóelőtti bekezdése értelmében végrehajtható kiadmány alapján kéri a telekkönyvi hatóságtól kielégítési végrehajtásnak ingatlanra való foganatosítását?" Az ügy előadója dr. Alföldy Dezső kir. kúriai bíró. A kir. Kúriának a váltó-, kereskedelmi- és csődügyekben, valamint a közpolgári ügyekben alakított jogegységi tanácsa október hó 28. napján a következő vitás elvi kérdést fogja eldönteni: „Hírlapírónak van-e igénye végkielégítésre? Az előadók dr. Gallia Béla és dr. Raisz Béla kir. kúriai bírák.