Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - A földbirtokrendezés befejezése és a 3200/1932. M.E. számú rendelet

A FÖLDBIRTOKRENDEZÉS BEFEJEZÉSE. 19 Ha egy lépéssel továbbmegyünk ezen a kivételes intézkedések boncolásában, felvetődik az a kérdés, ki károsodik akkor, ha az Országos Földbirtokrendezési Bíróság az újrafelvételi eljárás során a megváltási árat leszállítja. Praktikusan úgy fest a dolog, hogy a Lebonyolító Szövetkezet útján lebonyolítást nyert ügyek — amennyiben hitelügyletnek nem minősíthetők — az újrafelvételi eljárás alá tartoznak. A Lebonyolító Szövetkezet a törvény által életve híva törvényes feltételek mellett igen kedvező módon a földhözjutottak részére előre folyósította a megváltási árat és ezt a megváltást szenvedőknek, esetleg engedményeseiknek előre kifizetve a földhözjutottakat tartja megterhelve. Amennyiben pedig az Országos Földbirtokrendező Bíróság a megváltási árat leszállítja, kérdés már most, hogy ennek a terhe kire hárítható át. Az Ítélet következtében a megváltást szenvedők kevesebbet kapnának a földhözjutottaktól, de facto azonban ez nem vihető keresztül, mert hiszen ők a megváltási árat már felvetették és konzumálták is, — amennyiben pedig továbbengedményezték a jelzálogos hitelezőkre, úgy ezek is kézhezkapták már és restituálásra már csak azért sem kötelezhetők, mert hiszen ők jelzálogjogaikról mondtak le a jelzálogos terhek megfizetése ellenében, — oly jelzálogjogokról, amelyek az azzal terhelt ingatlannak bírói úton történt elárverezés esetében már száz százalékig kielégítést nyertek volna a megváltás idejében. Ha pedig a megváltást szenvedőkről, illetve engedményeseikről nem lehet szó, úgy csupán a Lebonyolító Szövetkezetről lehet csak szó, bármily különösen hangzanék, hogy ez az állami szerv károsodjon azért, mert állami felhatalmazásra fizette ki előre a megváltási árakat. Másrészt nehezen volna elképzelhető, hogy az a földhözjutott, akinek érdekében az újrafelvételi eljárás során alacsonyabb megváltási ár állapíttatott meg, ezzel az ítélettel kezében kötelezhető volna arra, hogy mégis azt a magasabb megváltási árat fizesse, amelyet helyette as Lebonyolító Szövetkezet már régen kifizetett a megváltást szenvedő, vagy engedményese kezeihez. Miután pedig a Lebonyolító Szövetkezetnek regresszusi igényét akár a földhözjutott, akár pedig a megváltást szenvedővel szemben meg kell védeni, feltétlenül keresni fogja igazát a rendes bíróságnál és ennek következményeképen a közel jövőben a perek oly légiója támadhat, amely felveti szükségképen azt a kérdést, hogy érdemes volt-e jogerősen elintézet ügyeket, helyesen kiegyenlített érdekeket és nyugvópontra jutott helyzeteket az 1300/ 1932. M. E. számú rendelettel alapjukban megingatni; minden egyéb kritika és kommentár helyett idézzük az 1928. évi 41. t. c. tárgyalásánál a felsőházi bizottság együttes bizottságának döntését, amely a 3. §. 3 bekezdésére vonatkozólag elfogadta gróf Hadik Jánosnak következő indítványát: „Indítványozom ezen bekezdés törlését, mert jogérvényes Kúriai, illetve O. F. B. értékmegállapító határozatának e törvényo*