Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - A földbirtokrendezés befejezése és a 3200/1932. M.E. számú rendelet

A FÖLDBIRTOKRENDEZÉS BEFEJEZÉSE. 17 tatták új vagyonokhoz, a megváltást szenvedők távolról sem kapták meg földjükért azt az árat, amely a napi árnak megfelelt. A gazdasági viszonyok általános rosszabbodásával azonban a földárak katasztrofális zuhanást mutattak és így előállott az a helyzet, hogy a földhözjutottak még ezeket az alacsony megváltási árakat sem tudták megfizetni, amelyeket a részükre statuált rendkívül kedvező fizetési feltételek mellett hosszú idő alatt törleszthették volna és amelyek megfizetésére jogerős Országos Földbirtokrendezési Bírósági Ítéletek kötelezték őket. Miután pedig immár jogerősen befejezett ügyekről, illetve végérvényesen megállapított megváltási árakról szó, a törvényhozó, aki a földhözjuttatottakon tovább is segíteni akart, rendkívül nehéz helyzet előtt állott. A megváltást szenvedő és a földhözjutottak között annak idején szabályoztatott a megváltási ár és a fizetési feltételek és a köztük létesült személyes jogviszony kiküszöbölésére és a megállapodás pénzügyi részének lebonyolítására lépett közbe az életrehívott Lebonyolító Szövetkezet. Vitán felül áll, hogy ezekben az ítéletes ügyekben a megváltási árak az akkori viszonyokhoz képest alacsonyan voltak megállapítva, akár egyezség útján jöttek létre, akár pedig ítélettel megállapított megváltási árakról volt szó. A földhözjutottak tehát gazdaságilag kedvező időben és viszonyok között jutottak földhöz, míg a megváltást szenvedők aránylag alacsonyan voltak kénytelenek attól megválni. Az a körülmény, hogy sok esetben igen tiszteletreméltó érdemeket szerzett, azonban a földmíveléshez nem értő egyének, vagy anyagi eszközökkel nem kellő módon ellátottak jutottak földhöz, az új birtokosok mentségére és a volt tulajdonosok hátrányára nem szolgálhatott. A mindinkább érezhetővé váló elszegényedés a már jogerősen megállapított megváltási áraknak sürgős revízióját tette szükségessé. A revizionális elvet első ízben az 1928. évi 41. t. c. 3. §-ának 3. bekezdése, utóbb meg a 3200/1932. M. E. számú rendelet 12. §-a statuálta és érthető, hogy visszaható erejénél fogva különböző törvényhozó tényezők élénk ellenkezésére talált. Az 1928. évi 41. t. c. 3. §-ának 3. bekezdése módot nyújtott a földhözjutottaknak arra, hogy amennyiben a megállapított megváltási ár a kataszteri tiszta jövedelem alapján kiszámítandó árnál magasabb, a törvény életbelépése után hatvan napon belül benyújtandó újrafelvételi kérelemben a megváltási ár újabb megállapítását kérhessék. Az 1300/1932. M. E. számú rendelet 12. §-a pedig 1932. évi július hó 31. napjában állapította meg azt a véghatáridőt, ameddig a földhözjutottak az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál a vételárnak újabb megállapítását kérhetik abban az esetben, hogyha a mezőgazdasági célokra juttatott terület megváltási ára a kataszteri értéket meghaladó Jogállam XXXII. évf. 1. füzet. 2