Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben
224 A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA. El kell ismerni Teller azon érvének helyességét is, hogy a létszámkorlátozás javasolt módozatai még súlyosabbá tennék az értelmiségi ifjúság elhelyezkedési válságát, melynek elmélyülése súlyos következményekkel jár^ hat. Bármennyire is kínálkozik erre az a válasz, hogy az értelmiségi ifjúság problémája nem kari, hanem államkormányzati kérdés, és ha a kormányzat az ő kapuzárási intézkedéseinél e mellett a probléma mellett figyelem nélkül haladt el, a kar ezen nem segíthet, mégis úgy érzem, hogy az elhatározásnál erre is figyelmet kell fordítani, mert a társadalmi rend veszélye, a karnak is veszélyét képezi. Igaza van tehát Tellernek abban, hogy elhatározásunknál az értelmiségi ifjúság problémáját nem mellőzhetjük, de abban nem osztom nézetét, hogy e mellett az ügyvédi létszámkorlátozás' tervét is el kellene ejteni. A kifejtett okokból, ma már a helyes megoldás idejét elkésve, csak a lehetséges és minden egyéb szemponttal számoló megoldásokat lehet ebben a kérdésben is keresni, és ezt a megoldást valamilyen középúton kell megtalálni. Ebben az irányban haladva, én a lehetséges megoldást abban látom, hogy ezidőszerint csupán a további ügyvédtermelést szüntessük meg, és csak a túlzsúfoltság további károkozásainak elhárítására törekedjünk. Ez a célkitűzés oly módon volna elérhető, hogy novelláris úton kimondatnék, miszerint 1933. július 1-töl kezdve minden további évben az ügyvédi lajstromba csak annyi ügyvéd vehető fel, mint ahány ugyanazon évben töröltetett. Ilyen intézkedés mellett ugyan hosszabb időn át, kamaránként a jelenlegi létszám stabilizálódnék, de a baj továbbterjedése mindenesetre meg volna akadályozva. A felvételi korlátozások általam ajánlott módja mellett szabályozandó lenne a székhely-változtatás ügye is oly módon, hogy ez a jog csupán két különböző székhellyel biró ügyvéd kölcsönös megállapodása mellett történhessék. A felvételi sorrend megállapítása az egész ország területére érvényes és a budapesti ügyvédi kamaránál vezetett rangsorkönyv alapján történhetnék, amelyben a képesített jelöltek oklevelük folyószáma szerint nyernének ranghelyet, az esetenkint felvételre jelentkezők közötti elsőbbséget pedig a ranghely száma döntené el. Korlátozandó volna egyidejűleg a más élethivatásból átlépni szándékozó képesítettek felvétele is oly módon, hogy ily jelentkezők felvétele csak az esetben lenne megengedhető, ha valamely évben betöltendő helyekre a rangsor könyvbe bejegyzett jogosítottak közül megfelelő számú jelentkezés nem történnék. Más élethivatásból jelentkezők kategóriájára nézve egyebek közt kimondandó volna, hogy ezek beadványaikon, nyomtatványaikon, lakásjelző tábláikon, telefonkönyvben stb., foglalkozásuk gyanánt csak az ügyvéd megjelölést használhatják. Kamaránk választmánya ezidőszerint mintegy 330 oly ügyvédet tart nyilván, akik e pályára közvetlenül más élethivatásból tértek át, de kb. ennyi a száma azon ügyvédeknek is, akik előzően ugyan közszolgálatban, vagy más életpályán működtek, de oklevél hiányában felvételük előtt még ügyvédjelölti gyakorlatra is reá voltak utalva. Habár az áramlás erről az oldalról az utóbbi években lényegesen csökkent, a korlátozásnak erre a kategóriára való kiterjesztése mégsem indokolatlan, mert jelentős kari és közérdek, hogy az utánpótlás elsősorban azok sorából történjék, akik élethivatásuk gyanánt kezdettől fogva az ügyvédi pályát választották. A korlátozásnak az ügyvédekre javasolt módja és mérve ki volna terjesztendő az ügyvédjelöltek lajstromába leendő felvételre is. A jelöltek felvételénél a sorrendet a bejegyzés iránti kérvények iktatószámának sorrendje, egyidejűleg érkezett kérvények között a doktori oklevél kelte, ugyanazon kelettel bíró oklevelek között az idősebb életkor, ugyanazon életkorok között pedig a sorshúzás döntené el. Ha a létszámszaporodásnak ily módon elejét vettük, egyben hozzá kezdhetünk ahhoz a munkához is, amelyet a jelenlegi tömeg súlva alatt veszélyeztetett talajnak, az adott viszonyok között minél nagyobb ellenálló erővel való felruházása igényel.