Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

186 A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA. bizonyos bizottság legyen, amely megállapítja a létszámot és amely elgondolás tulajdonképpen a bold. Körösi kollégám tervezetében is benne van. Vagy pedig már a törvényben le legyenek fektetve bizonyos alapelvek vagy számok, amelyek alapján a létszám megállapítandó. Mindegyiknek van előnye és hátránya. Az utóbbinak előnye az, hogy bizonyos latitüde van, az a bizottság saját maga döntheti el, hogy mennyiben állapítja meg akár országosan a létszámot, akár helyenként az egyes kamarák területén. Megengedem, hogy ez nagy előnnyel jár. Hátránya azonban, hogy az országban az ügyvédség eloszlása a bizottságnak tiszta belátásától függ és ennek folytán egyenlőtlenség alakul, amely abszolúte nem kívánatos. Mert az egyenlőségnek lehető megóvása, azt hiszem, mindnyájunk törekvése. Idevonatkozólag én egy más elgondolásra gondoltam, nem tagadván el azt, amit igen t. barátom Leopold Elemér tervezetében említett, ahol ő egy merész vágással azt mondja, hogy az ügyvédség mai létszáma egyáltalán a felére korlátozandó. Ezt nem tagadtam el azon adatok alapján, melyeket idevonatkozóan gyűjtöttem, a könyvemben meg vannak részletesen. Mert teljesen mások a viszonyok a vidéken és a fővárosban. Ha összehasonlítjuk az ügyvédek létszámát a nagy európai fővárosokéval, mint Budapest, Páris, München stb. és a falusi vagy kisebb városokban lévő létszámot, akkor láthatjuk, hogy nagy városban sokkal kisebb lakossághoz lehet az ügyvédség számát mérni, mint vidéken. Törvénytervezetemben kidolgoztam egy teljesen részletes 'felállítást, amely négyféle számítást tartalmaz. Számítást tartalmaz abban az esetben, ha a vidéki városokban 5—600 és 1000 lélekre vennék egy ügyvédet és számítást tartalmaz Budapesten. A nélkül, hogy ezt részletesen ismertetném, én itt csak a végeredményt óhajtom közölni, hogy az én számításom szerint az lenne a helyes elgondolás mindent figyelembe véve, ipart, kereskedelmet és összehasonlítva az európai metropolisokkal, hogy Budapesten úgy állapítanám meg a létszámot, hogy körülbelül 500 lélekre esnék egy ügyvéd és ennek alapján a budapesti ügyvédek száma 1922-re csökkenne le az 1925. évi számítás szerint. Vidéken helyesebbnek tartanám, ha 4000 lenne az a lakosságszám, amire egy ügyvéd esnék. Akkor különböző csökkenések állnának elő, kisebbek és nagyobbak, aszerint, amint túlzsúfolt vagy nem túlzsúfolt a kamara. Megengedem, hogy ez az elgondolás nem ideális. Hát van ideális elgondolás? Hát a mai ügyvédi rendtartásunk talán ideális? Nem arról van szó, hogy tudjunk ma szerkeszteni egy százszázalékosan jó rendtartást. Arról van szó, hogy különböző elgondolások között melyik a legjobb. Én ezt tartom a legjobbnak. Megengedem, hogy össze is lehet vegyíteni. Lehet pl. egy olyan törvényhozási megoldás, hogy lehetőleg ilyen és ilyen számú lakosok szerint legyen megállapítva a zárt szám és a részletes megállapítást lehetne arra a bizottságra vagy kizárólag az igazságügyminiszterre bízni. Ez tisztán részletkérdés, nem ezzel kell foglalkozni. A másik nagy kérdés az, hogyha ez a létszám megvan állapítva, abban az esetben miként történjék az üres Helyek betöltése. Elgondolásom az és nagyon hálás vagyok Teller Miksa igen t. kartársunknak, hogy kihangsúlyozta, hogy szinte a teljes autonómia álláspontján vagyok, hogy itt a legnagyobb szabadságot kívántam adni annak a bizottságnak, amely a betöltés kérdésében határozna. Részemről az ügyvédi kamara választmányára kívánnám bízni, szintén részletkérdés, hogy nem kellene-e egy külön szervet megbízni a kamarában. A kamara az összes körülmények szabad mérlegelése alapján legjobb belátása szerint határozna, különösen figyelembevéve az illetőnek szellemi és erkölcsi képességeit. Én nem kötöm meg semmiféle tekintetben, sem anciennitás, sem rokonság, sem fiú, sem vő tekintetében, mert itt minden abszolút meghatározás sérelmes lehet. Rá kell bízni a bizottságra, az úgyis mérlegelni fog mindent, de legelső az a szellemi és erkölcsi nívó, amit attól az ügyvédtől elvárni fogunk. Egyetlenegy kivételt engedek meg, hogy azt,i aki az ügyvédi vizsgát kitüntetéssel tette le, azt minden körülmények között fel kell venni, ha üresedés van. E tekintetben eltérek Leopold és Körösi Kálmán kollégánktól, akiknek javaslata jobban korlátozza és jobban megkötné annak a bizottságnak a kezét.