Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA. 185 Ezek után, ennek előrebocsátásával, mert ez nagy érv szokott lenni a korlátozott számú ügyvédség mellett, méltóztassék megengedni, hogy rátérjek in medias res a dolog lényegére és a gyakorlati megoldásra, és illetőleg mellőzzem mindazt, amit az előttem felszólalt m. t. kartársaim elmondottak, különösen az igen t. előadó úr. Azt hiszem, a hosszú vita folyamán amúgyis lesznek, akik a megfelelő ellenérveket meg fogják adni. Nekem az a kötelességem, hogy ha már így vagyunk és a korlátozott számú ügyvédség gondolata tért hódított az országban, hogy akkor mi, akik ezt az álláspontot képviseljük, előálljunk azzal, hogy miképpen is gondoljuk ezt megvalósítani. A gyakorlati kérdéseknek idevaló teregetése ennek az értekezletnek főcélja. Nem elégséges csupán egy gondolatot kidobni a világba, hanem a szükséges eszközt is meg kell mutatni. Bizonyos szempontból nagyon hálás, könnyű az álláspontom, amennyiben az általam olyan nagyra becsült igen t. Teller Miksa kartársam tulajdonképpen szintén egy enyhe korlátozott számú ügyvédség mellett foglal állást akkor, amikor ezt be akarja vezetni már az ügyvédjelölteknél. Mert mi ez? Ez is numerus clausus, ha ő ezt enyhének is mondja, és akkor csak arról kell vitatkoznunk tehát, hogy tulajdonképpen hol fogjuk meg a kérdést: megfogjuk-e az ügyvédjelölteknél, vagy pedig az ügyvédi vizsgánál, vagy pedig akkor, amikor valaki az ügyvédi gyakorlatra jelentkezik. Ez a dolog nem új. Ismerjük Németországban az u. n. Zulassungbeschránkungot. Nálunk Szladits Károly egyet, tanár vetette fel ezt a kérdést. A numerus clausus intézményének ez is egy faja. Bocsánatot kérek, hogy most ejtem ki először ezt a szót, hogy numerus clausus. Én eddig következelesen kerültem. Ennek politikai íze van és nekünk, jogászegyesületeknek és az ügyvédségnek arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy ezt az ódiózus szót is kerüljük. Minden, ami politika, nem idevaló, nem ide tartozik, ennek a kérdésnek a megoldásához, azért én nem beszélek soha másról, mint korlátozott számú ügyvédségről. Azt kérdem, hogy vájjon hol fogom meg leginkább a dolgot, az ügyvédjelölteknél, az ügyvédi diploma kiadásánál, vagy az ügyvédi gyikorlatra jelentkezésnél. Én az utóbbihoz hajlok azért, mert amíg az illető nem jelentkezik tényleg gyakorlatra, nem tudom, hogy ügyvéd lesz-e. Még azoknál sem tudom, akik ügyvédi vizsgát szereznek. Akik pedig ügyvédjelöltségre vállalkoznak, azoknál még kevésbbé tudom, mert nagyon sokan vannak, akik ügyvédjelölti pályákra óhajtanak hosszab-rövidebb ideig >épni, anélkül, hogy ügyvédi pályára lépnének. Másodszor az a kérdés, ki fogja azt a rostálást csinálni? \z ügyvédjelölteknél a bizottság. Ez is csak egy bizottság, mint az, amelyet a három tervezet felállítani akar akkor, amikor az illető ügyvédjelölti gyakorlatra jelentkezik. Az ügyvédi vizsgabizottság fogja eldönteni. A.kkor is ott vagyunk annál a kérdésnél, mert nagy különbség annak a fiatalembernek rátermettségét elbírálni akkor, ha valaki 22—23 éves korában mint ügyvédjelölt felvételre jelentkezik, mint később, 25—26 éves korában, vagy 28 éves korában, amikor ügyvédi vizsgára jelentkezik. Az az élettapasztalat, amit az illető a gyakorlatban végigcsinált, mikor az illetőt megfigyelik a kartársak, amikor ő csakugyan tényleg ott eljár: de szükséges ahhoz, hogy bírálatot mondhassunk arról, mit várhatunk tőle erkölcsileg, jellemileg. Mit tudunk arról az ügyvédjelöltről, aki 22—23 éves korában ügyvédjelöltnek akarja felvétetni magát valamely irodában. Ki lát az ifjú lélekbe? Az ügyvédi diploma kiadásánál is bizonyos idő választ el az ügyvédi gyakorlattól. És az az ügyvédi vizsgabizottság itt Budapesten jobban ismerheti azokat a fiatal embereket, mint a kamarák választmányi tagjai, A korlátozott számot ezért ahhoz kívántam kötni és e tekintetben megegyezünk mindhárman, akik törvénytervezetet készítettünk, hogy a korlátozott számban való választás akkor történhetik meg, amikor az illető gyakorlatba lép. Három kérdés van, ami gyakorlatilag ezek után megválaszolandó. Az első kérdés, hogy a létszámot mikép állapítsuk meg? Az én elgondolásom a következő: meg kell gondolni a következőket. Vagy azt lehet elhatározni, — ahová azt hiszem Zsitvay őexcellenciája is tartozik -—hogy egy Jogállam XXXII. évf. 4-6. füzet.