Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

MEGJEGYZÉSEK. 165 A szüneti rendelet végre megjött. Megvalósítására félszázadnál tovább kellett várni, de végre megvan. Sok kifogást a rendelet ellen emelni alig lehet. A tapasztalatok fogják megmutatni, hogy beválik-e? Mi két héttel hosszabbra szabtuk volna a szünetet. A gyakorlat - úgy véljük - ki fogja mutatni, hogy augusztus 22-ig tartóan lett volna lielyes megszabni. Az augusztus 15. és 20. közti idő - két ünnep közti pár nap - kevéssé alkalmas akár a bírák, akár az ügyvédek részére munkakezdésre. Helyesebb volna, hogy ki-ki érkezzék be helyére augusztus 20-án, aztán legyen egynapi rendezkedés és augusztus 22-én kezdődjék el az igazi munka. De ez olyan kis részlet, amellyel majd lehet utólag foglalkozni. Sokkal lényegesebbnek véljük azt, hogy adassék mód arra, hogy a jogorvoslati határidők is kikapcsoltassanak a szünetből, — kivéve, ha sürgős ügyekről van szó. A jogorvoslati határidő a szünetben alkalmas arra, hogy megrontsa az ügyvéd szabadságát, viszont nem használ e megrontás a bíróságnál, mert nem viszi előbbre a bíróság munkáját. A szünet előtt még a szokottnál is buzgóbban keletkeznek az Ítéletek. Vakáció előtt szeretik befejezni ítélettel az ügyeket, melyek közel vannak a megéréshez. így a június folyamán meghozott Ítéletek július folyamán kézbesíttetnek. Az ügyvéd, aki a fellebbezést elkészíteni kénytelen, szabadságát kell, hogy feláldozza a jogorvoslat készítésére. Ettől kíméljék meg az ügyvédet, hogy az ügyvéd pihenése is teljes lehessen. Neki a pihenés úgyis gond, mert keresetveszteség. V. P. • Az ügyvédjelöltek izgatottan agitálnak a maguk jövője érdekében. De a jelenük érdekében is. Nekik azonban a jövő a fontosabb, mert jelenük ugy sincs. Hogy is lehetne ? Mikor az ügyvédi irodák kliensektől elárvulnak, akkor elárvulnak az irodák Íróasztalai is. A jelen az ügyvédjelöltekre csak annyit jelent, hogy tanulhatnak-e? Meg némelyiknél: hogy megkereshetik-e azt a kevés garast, ami megélhetésre kevés, meghaláshoz sok. De e kevés fizetés is mégis valamicske az ügyvédjelöltnek, akinek támogatása hazulról nincs, sőt aki még szülőt és testvért kénytelen támogatni, annak jelentőséges az a kis gázsi, amelyet a hazai gyakorlat szerint a jelölt tandíj gyanánt kapni szokott az ügyvédtől. De a legnagyobb fájdalom persze nem a jelen, hanem hogy lesz-e jövő? Hcgyne töltené el gyötrő bizonytalanság és maró kétség az ügyvédjelölteket, mikor tele van a levegő numerus clausussal, mely a boldogok (?) udvarából kivül szorítja a jelölteket. Értjük tehát az izgalmat és értjük az agitatiót. Az ügyvédi karnak kötelessége ezt az izgalmat átérezni és együtt izgulni az ügyvédjelöltekkel. Ne ismerjen ügyvédség ügyvédjelölti kérdést, hanem tartsa ezt egynek az ügyvédek kérdésével. Szorosan össze van fűzve ez a kettő, elválaszthatatlanul. Ha ezt az ügyvédség átérzi, akkor átérzi, hogy nincs ügyvédjelölti kérdés, de van ügyvédi kérdés, melynek száz más részletkérdése között benne van az ügyvédjelölti kérdés is. Ebben az ügyvédjelölti kérdésben azonban lehet sokat segíteni. Csak akarni kell. Hallottunk olyan hangokat is, hogy nem szabad ezen a kérdésen segíteni, mert ügyvédi érdek, hogy ne legyen kedvük a fiataloknak az ügyvédi pályához. Rettenetes felfogás, mellyel szakítani az emberségesség dolga. Valamint az is az emberségesség dolga, hogy határozzák el a kamarák adókivető tényezői, hogy ügyvédjelölt tartása ne számítlassék fel terhelőén az ügyvédi iroda forgalmának felbecsülésénél. Igenis, nem emberies ezt vallani: hiszen akkor az ügyvédjelöltek könnyen elhelyeződnek és ti nem kívánatos. Persze ilyen gondolkodással szemben nehéz