Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben
160 DR. VÁGI JÓZSEF eldöntésénél gyakrabban kellene megvizsgálnia azt, vajon a Javaslatból nem vehet-e érveket álláspontja alátámasztására. A bírónak pedig lehetőleg nem szabad kitérni az ily kérdések eldöntése elől — formális kifogásokkal. 2) A bírói gyakorlat ismertetőjének, a döntvénytárak kommentátorainak a legnagyobb súlyt kellene helyezni arra, hogy rámutassanak, hol van megegyezés, hol van eltérés és ki kellene emelni az Ítélet indokainak azon részeit is, amelyek az egyezést, illetve az eltérést megvilágítják. Lehetőleg össze kellene állítani már most és fokozatosan tovább fejleszteni egy oly összefoglaló munkát, amely részletesen vizsgálja és feltárja, hogy bírói gyakorlatunk miként szívta fel a Javaslat szövegét. 3) Az elméleti jogirodalom művelőinek is a legnagyobb gondot kellene fordítani arra, hogy a bírói gyakorlatnak a 2) alatti szerint összegyűjtött, preparált anyaga kellő kritikával és a'apossággal feldolgoztassák. Minderre szükség van akkor is, ha a Javaslatból nem lesz soha töryény. Még inkább szükség van erre akkor, ha a Javaslatból törvény lesz. Magyarország Magánjogi Törvénykönyvének nem szabad a teóriák és esetleg be nem vált szabályok összefoglalásának lennie. Kódexünk a köztudatba ment, s a felszívódott élő magyar jogot tartalmazza. Ez pedig csak akkor fog megvalósulni, ha ebben a régi magyar hagyományokhoz képest egyaránt együttműködik: a tudós és a gyakorlat embere, a bíró és az ügyvéd. A FEGYELMI BÍRÓSÁGI ÍTÉLETEK KÖTELEZŐ EREJE A MUNKAÜGYI PERBEN. Irta: DR. VÁGI JÓZSEF ügyvéd. Bizonyos munkaadóknál az alkalmazott által is elfogadott szolgálati, vagy fegyelmi szabályzat van hatályban, még pedig vagy" jogszabály erejénél fogva, mint a M.Á.V.-nál, vagy pedig — mint egyes részvénytársaságoknál — az ipartörvény 88. §-a értelmében elismert szabad egyezkedésnél fogva. Ha ily szabályzat alapján eljáró fegyelmi bíróság itélt, úgy a bírói gyakorlat szerint a rendes bíróság előtt: 1) az Ítéletben megállapított tényállás vitássá nem tehető,1) 2) nem tehető vitássá az indokok belső helyessége sem, ellenben 3) vizsgálható, hogy az eljárási szabályok betartattak-e, különösen, hogy 4) a vádlottnak a megfelelő védekezésre módot nyújtottak-e, őt meghallgatták, neki a bizonyífékok gyűjtésében szerepet, a bizonyítékok feletti észrevételezésre alkalmat adtak-e, 5) vizsgálandó, hogy a megállapított tényállás fegyelmi vétségnek minősül-e2) és hogy 6) a megállapított fegyelmi vétségre oly büntetés mondatott-e ki, amelyet a fegyelmi szabályzat a kérdéses cselekményre kiszabni megenged; ezen tulmenőleg azonban a büntetés kiszabása felül nem vizsgálható. így különösen nem vizsgálható, hogy a fegyelmi bíróság a bűnösség súlyára való tekintettel és az enyhítő és súlyosbító körülmények figyelembe vételével a bűnösséggel arányban álló büntetést szabott-e ki.3) !) Az sem, volt-e beszámítást kizáró ok (P. D. IX. 38., P. II. 7514 1922.). 2) Nem az, ha az alkalmazott, aki egyúttal részvényes, a közgyűlésen él a kritika jogával (J H. 1929. 1348., P. II. 8343/1928.). 3) Ez utóbbira nézve: J. H. 1932. 1274., P. II. 8211 1930.
