Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - Az objektív felelősség a magánjogi törvénykönyvben

150 DR. NIZSALOVSZKY ENDRE Hasonlóképen az, aki a dolgát másra bízta, nem vétkes abban, hogy ez a másik a dolgot harmadik jóhiszemű részére elidegenítette, mégis kénytelen eltűrni, hogy a harmadik tulajdont szerez, mert ő okozta azt a helyzetet, hogy a harmadik az auctorát tulajdonosnak nézhette.16) A most említett esetekhez igen közel áll, amikor valaki vétlen tévedésben szerződési nyilatkozatot tesz. Ha a tévedés nem lényeges, vétlensége esetében is megmarad a szerződéses lekötöttsége, ha viszont a tévedést a másik fél — bár vétlenül — okozta, a jognyilatkozatát megtámadhatja. Sőt még a megtámadás sikere esetében is vannak vétlenség esetére szóló kötelezettségek. Igen tanulságos épen a vétkességi és vétlenségi esetek variálódására a Mt. 1008. §-a, ahol a két félnek a vétkessége, vétlen okozása és nem okozása egyik vagy másik esetleg mindkét oldalon negatív interessé megtérítésére irányuló kötelezettséget, kártérítési kötelezettséget (még pedig a vétkességgel arányban állót vagy méltányosság szerintit) eredményez. Ez a §. szinte kísérleti laboratóriuma azoknak a vezérgondolatoknak, amelyeken a Mt. felelősségi rendszere felépül. III. Kétségtelen tehát nézetem szerint, hogy részben tudatosan, részben talán a tudat alatt a vétlen felelősség gondolata mai jogunkban is, de méginkább a Mt.-ben erős térhódító tendenciát mutat. Ennek a jelenségnek az észlelése ellenére sem merném azonban magamévá tenni azt a gondolatot, amely Marton Gézának kiindulási pontja és végső konklúziója, hogy nevezetesen a vétlen felelősség elismerése a jog fejlődésének egy magasabbrendű, tökéletesebb fázisát jelentené s hogy ez lenne az erény útja.17). Én inkább azt mondanám, hogy a Mt. megoldásai — különösen az 1737. és az 1149. §-ban, eltérnek a nyugati jogfejlődés eredményeitől, a magyar jogi gondolkozással pedig teljes összhangban állanak. Ez a megállapítás egymagában is jelent annyit, hogy a szóban lévő kérdésekben a Mt. helyesen ismerte fel a maga feladatát, amikor a magyar jogi gondolkodás érvényrejuttatásától nem engedte magát eltéríttetni a hosszú időn át és talán sokkal alaposabban kidolgozott idegen elméleti tételek által. Ha a részletkérdésekben nem is helyezkedhettem mindenben a Marton Géza álláspontjára, azt az érdemet semmi esetre sem kívánom tőle elvitatni, hogy a magyar történelmi jogfejlődés eredményeit tudományos alapokon is igazolta és ezzel fegyvertársává vált Grosschmidünknek, aki a magyar magánjog függetlenségéért a harcot annak idején megindította. 16) L. erről bővebben „Látszat a jogban" c. dolgozatomat és az ott idézetteket. 17) I. m. 81. 1.