Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - Az objektív felelősség a magánjogi törvénykönyvben

142 DR. NIZSALOVSZKY ENDRE ges gázok, ismeretlen hatású sugarak előállítása esetében az objektív felelősség megállapítása épen olyan indokolt lenne szerinte is és várhatónak tartja, hogy a technika fejlődése még sok hasonló esetet fog eredményezni. Mégis elveti a kiterjesztést, mert a törvény által megépített út ebben a kérdésben a sivatagon keresztül vezető müúthoz hasonlít, amelyről letérve a bíró elvesztené a tájékozódási képességét, meg lenne fosztva minden eligazító szemponttól.5) Azt hiszem valóban a most kiemelt szempont: a jogbiztonság szempontja az alapja a német jog állásfoglalásának. Kétségtelen, hogy a jogszabályalkotásnak, különösen pedig a magánjogi kodifikációnak egyik legfontosabb feladata, hogy minél nagyobb biztonsággal megállapíthatóvá tegye az adott esetre irányadó jogszabályt. A jogszabálynak absztrakt tényállások szolgálnak az alapjául és az absztrakt tényállásnak megfelelő konkrét tényállás esetében mindig ugyanannak a megoldásnak a bekövetkezését kell a jogszabálynak biztosítani. Amikor azután a törvényhozó által szem előtt tartott absztrakt tényállás olyan, hogy lehetetlen azt a megoldást megtalálni, amely minden konkrét esetben igazságos eredménnyel járna, a törvényhozó két lehetőség közt választhat. Vagy megoldja a kérdést úgy, hogy tapasztalás szerint az esetek túlnyomó többségében az eredmény igazságos lesz és tudatosan feláldozza az igazságot abban a néhány kivételes esetben, amikor a szabály előreláthatóan igazságtalan eredményre fog vezetni. Vagy pedig — a kérdést nyitva hagyja. A német jogi felfogás az utóbbi lehetőségtől visszariad és azt tartja, hogy a törvényhozás megtagadja a maga legsajátabb kötelességének a teljesítését, amikor a megoldásra szoruló érdekösszeütközés megoldása helyett üres lapot nyújt a bírónak, hogy azt tartalommal maga töltse meg Természetesen vannak a német ptk.-ben is rendelkezések, amelyek a bírói belátásnak jelentős szerepet biztosítanak. Ilyen pl. a Treu und Glaubennek a szerződés teljesítése körében való alkalmazására vonatkozó 242. §. Az azonban, hogy a bíró a tényállás teljes ismeretében ne tudjon a jogszabályból feleletet kiolvasni arra a kérdésre, hogy van-e kötelem vagy nincs, a német jogászban a horror vacui érzését kelti. A Mt. 1737. §-a pedig tipikus példája az ilyen keretjogszabálynak, amely a döntést a kártérítési kötelem fennállása vagy fenn nem állása kérdésében a bíróra hárítja vissza. Tagadhatatlan viszont, hogy ezt az aggodalmat el tudná hárítani az a megoldás, ha a károkozás objektív tényállásához kivétel nélkül és a méltányosságra figyelem nélkül fűződnék a kártérítési kötelezettség. 5) Grundriss des Schuldrechts 152. §. VIII., Gesetzesauslegung und Interessenjurisprudenz 14. §. 13.