Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - Nyomozás és vizsgálat

MEGJEGYZÉSEK. 127 Ezek az összegek nem személyzeti fizetések, hanem ügyvédeknek kiadandó tiszteletdíjak (főtitkár, titkárok, ügyészek, pénztárosok, ellenőrök stb.), választott funkcionáriusok tiszteletdíjai. Nem élethivatásuk e funkcionáriusoknak e tisztek betöltése. Önként, az ügyvédi kar érdekében, a kar bizalmával választva lát ák el teendőiket. Nagy megtiszteltetés a megválasztatás az ügyvédi társadalomban. A karon kívül is jelentékeny társadalmi helyzetet biztosít a tiszt a megválasztottnak. Igaz, jókora munka is hárul rájuk. De amikor olyan nagy az ügyvédség nyomora és amikor olyan csekély összeg van rendelkezésre segélyezés címén, vájjon nem vetődik-e fel az a gondolat, hogy a funkcionáriusok lássák el tiszteletdíj nélkül a teendőket; — ha pedig bármely okból — minden ok megérthető és méltánylandó - nem hajlandók, vagy nem tudják ellátni a tisztet tiszteletdíjtalanul — hogy díjazás nélkül kevésbbé buzgón látnák el, ki merné feltenni ? - akkor nem volna-e helyesebb, ha megnyitnák az utat a tisztségekre olyanok számára, akik a kartársi funkciókat tiszteletdíj nélkül is készek vagy tudják ellátni ? Amennyire súlyt helyezünk a megválasztottak személyére, épp oly őszintén fejezhetjük ki azt a nézetünket, hogy a karnak számos értékes tagja van, aki ugyanezeket a funkciókat hajlandó tiszteletdíj nélkül is ellátni. Meg vagyunk győződve, hogy meglesz az egész karnak bizalma azok iránt is, akik e tiszteket tiszteletdíj nélkül is ellátják. Ha kimondja a kar, hogy funkcionáriusai tiszteletdíjat nem élveznek, majd kiderülne, hogy olyan választáson, amelynek az a jelszava, hogy : mindent a segélyezésre szorulóknak! — talál a kar megfelelő férfiakat a tisztekre. Sőt meggyőződésünk, hogy a mai tiszteletdíjat élvező funkcionáriusok közül is sokan készséggel fognának vállalkozni közérdekből, a segélyezendőkre tekintettel. —ai. * Az ügyvédi fegyelmi és panasz ügyek elintézése nem gyors. Azt nem véljük, hogy túlságosan lassú, de azt valljuk, hogy nem példásan gyors. Pedig az ügyvédi kar a saját kebelében éppen azzal tüntessen, hogy kebelbéli jogszolgáltatása példásan gyors. Vájjon nem az gátolja ennek a példás gyorsaságnak megvalósítását, hogy a Kamarák ügyészeire túlságosan sok munka jut ? Nyilván igennel kell erre felelni. Kérdezzük tehát: vájjon ebben a nagy karban nincsenek hivatottak arra, akik a kamarai ügyészeket helyettesítik, segítik; támogatják munkájukban. Vájjon nem oldható-e meg, hogy a karnak más kitűnő tagjai is — hogy kik legyenek ezek, rábízhatjuk az elnökségre - kirendeltessenek ügyészi jellegű teendők ellátására. Az ilyen megbízás a kar tagjait megtisztelné; sokan szívesen vállalkoznának, az ügymenet ilykép a maximális lehetőségig meggyorsulhatna. Emellett az ilyen megbízások egészséges demokráciát nevelnének a karban, továbbá azt alakíthatnák ki, hogy minél többen alkalmassá válljanak az ügyészi tisztre. Ha ügyvédeket az állam kinevezhet ügyészi megbízottakká, az Ügyvédi Kamara is csak megvalósíthatja az ügyészi megbízottak vagy kisegítő ügyészek rendszerét olyan bőséggel, hogy minden panaszügy és fegyelmi ügy azonnal ügyészi elintézést nyerjen. A kamarai ügyészek és kamarai ügyészi megbizottak értekezletei bizonyára megteremthetné a vádoldalon az egységes felfogást. * Pernyerés után a sokszor évekig tartó pervitából fakadt kúriai ítélet után, a hitelezőnek még a perbelinél is nehezebb küzdelmet kell vívnia a végre