Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - Nyomozás és vizsgálat

IRODALOM. 121 boldogságának tüneteként üdvözölnék a társadalom szakképzett választottjainak kisegítő autonóm vádképviseletét; de ma a jogállam alkotmányos büntető felségjoga és a jogaiban sértett fél közvetlen érdekeltsége mellett ez a lehetőség távol áll a realitástól. A mü hasznosságát egyébként kiválóan emeli a B.H.T-ba felvett határozatok nagyon értékes jogi anyagának gondos és kimerítő feldolgozása, valamint hézagpótló a munkának az a nagy előnye, hogy benne a vonatkozó minden törvény megfelelő helyen felölelésre, értékelésre talál. Mint a műnek még kiválóan sikerült részeit ki kell emelnem azt, amit a szerző a Bp. 7. §-ával kapcsolatban (17. old.) az előítéletről mond az előzetes eljárási feltételekkel kapcsolatban ; továbbá a magánjogi igényre vonatkozó fejtegetéseket (17-19. old.) A terhelő-, mentő-, súlyosító-, enyhítő körülményekről szóló tanításai (21. old.) minden figyelmet követelőén közérdekűek. Különös gond jellemzi a perjogi személyekről (26-32. old.) az illetékességről (36-37. old.), a bíróküldésről (50-55. old.), a mentelmi jogról (57-60. old.), a kir. ügyészségről (61-69. old.), a magánvádról — magánindítványról (72—75. old.) a vádelejtésről - indítványvisszavonásról (72-74. old.) szóló sikerült részeket. Azonban ezek keretében is kell — bár nem szívesen és csak példálózóan — egy pár ellentmondó megjegyzést tennem: a) Amit a szerző a Bp. 9. §-ával kapcsolatban (22. old. 2. jegyzet) a terhelt felvilágosítására, egyéb jogok mellett a perorvoslatok használata tekintetében való kötelező kitanítására nézve mond, azt teljes mértékben osztom; de a Bp-nek a semmiségi okokra vonatkozó taxativ rendszere, a semmiségi okok kötelező megjelölése és a részleges jogerő elismert elve mellett nem tartom jogellenesnek a Kúriának azt a többségi felfogását, hogy a Bp. 385. §. l/a pontjára vonatkozó panaszban a minősítési és a büntetési intézkedés elleni panaszt is felismerni nem hajlandó s így azt — ha ily értelmű fellebbezés nem volt - részleges jogerő címén visszautasítja, mert törvényi elősorolás mellett tetszésszerinti feltevésekkel élni nem szabad, b) Nem tehetem magamévá azt a Bp. 11. és 276. §-ával kapcsolatos tanítást sem, hogy ha a vizsgálóbíró a 15 napi záros határidőt bármily okból a törvény világos rendelkezése ellenére mégis meghosszabbítaná, „kérdéses lehet", szabad-e a pótmagánvádló vádiratát elkésés okából visszautasítani (23-24. old.)? Nézetem az, hogy jogtalanságból, törvénysértésből jog nem származhatik. c) A kir. ügyészség hatósági tekintélyét súlyosan érinti a szerzőnek a Bp. 17. §-ával kapcsolatos és a Kúria döntésével is ellenkező az a felfogása, hogy a főtárgyaláson az ügyfélegyenlőség elve következtében a kir. ügyészség tagja ellen elkövetett rágalmazás, vagy becsületsértés nem büntetendő cselekmény. Én természetesen a hatósági tekintély védelmében a Kúria oldalán vagyok, d) A szerző a kir. ügyészségről szóló fejezet élén szükségesnek tartotta közölni egy régebbi felolvasásának az egyébként közismert ada-