Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - Az igért hozomány valorizációja a házasságkötés előtt

110 DR. TÓTH GYÖRGY A m. kir. Kúria P. 3844/1930. számú döntésében az alperes nem tette vitássá, hogy a felperessel hozományadási kötelezettségben áll, nem vonta kétségbe, hogy a felperes 10.000 K-ra irányuló hozományi igénye az 1928: XII. t.-c. értelmében átértéklés alá esik., azonban tagadásba vette, hogy a követelés lejárta előtt a valorizálásra szükség lenne. (Időelőttiség).*) A magunk részéről a Kúria P. III. tanácsának döntésével értünk egyet, mert a törvény célzata az, hogy: keresetet valamely jogviszony, vagy jog fennállásának, vagy fenn nem állásának .... megállapítása iránt is lehet indítani, .... ha e megállapítás szükségesnek mutatkozik. A kérdés, nézőpontom szerint, ebben az esetben is egyszerű. Egyéni szempontból ma a házasságkötésre készülőnek szükséges tudnia, hogy az ő reménybeli 10.000 koronája a házasságkötéskor a Kúria 10 —100 százalékos valorizációs kulcsa szerint mily összeget képvisel. Lehet, hogy az alperes oly gazdag ember, hogy ez az ő részéről szükségesnek nem mutatkozik, de a jogkeresőt kell jogvédelemben részesíteni, mert a veszélytelen perbeli nyilatkozatok dacára is az alperes az esedékességkor a valorizációs kulcsot vitássá teszi. Ez az egy szempont önmagában is a megállapítási perben nyújtható védelmet okadatolttá teszi. És ennek a törvény célzata nem mond ellen — a teleologicus irányzat nélkül sem. A jogvéleményt nyilvánító endologicus ítélkezés épen a megállapítási perekben kell, hogy minél szabadabban meg*) Az I. bíróság úgy találta, hogy a megállapítási keresetnek helye van, mert eltekintve attól, hogy az alperes a 80 fillér letétbe helyezésével még azt is kétségbe vonta, hogy a fölperesnek bármely valorizáció is járna, a fölperesnek az alperessel szemben való jogállapotának biztosítására szükséges annak a megállapítása, hogy valorizációnak egyáltalában lesz-e" és mily mértékben helye. A tábla: felperest keresetével elutasította. A Pp. 130. § és az 1928: XII. t.-c. 3. §-val érvel, amely szerint csak lejárt követelés értékelhető át. Utal a felhiv. törvény 15. §. 3. bekezdésére; a 12. §. és 15. §. 5. bek. rendelkezésére. A Kúria szerint: az alperes a per folyamán nem vonta kétségbe, hogy a felperes (10.000 K hozomány) követelése az 1928: XII. t.-c. szerint átértékelés alá esik, a fellebbezési bíróság az ítéletében kifejtett indokokból helyesen állapította meg, hogy a felperes jogállapotának az alperessel szemben való biztosítása végett a követelés lejárta előtt nem szükséges és nem is lehetséges annak a megállapítása, hogy a fölperes a neki járó összeget az esedékesség idején .... milyen koronaérték alapulvételével s milyen mértékű átértékeléssel követelheti, miért is az ezirányu keresetnek helye nem lehet. (1932. XII. 2). Ez okfejtés a legalitás szigorú alkalmazásával helytálló. A követelés lejárt volta a hozományra nézve a házasság megkötésével áll be. A hozomány jogi természete azonban arra utal, hogy átértékelés esetén pengőben, ez állandósult fizetési eszközben határoztassék meg az, ami esedékessé fog válni. Az igénylő jogállapotára nézve ez bizonytalan s ezt kell eloszlatni, mivel az ő szempontjából szükséges. Más kérdés, hogy a férjhezmenés be is fog-e állani ? Fixirozott hozomány esetén nagyobb valószínűséggel következik be, mint bizonytalan mennyiségű és még perlendő hozomány esetén.