Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - Az igért hozomány valorizációja a házasságkötés előtt

108 DR. TÓTH GYÖRGY Ez váltotta ki azután azt, hogy a m. kir. Kúria 1930. IV. 24-én kelt határozatában (P. III. 757—1929) a még nem esedékes hozomány biztosítását is elrendelte. Az 1929. évi december hó 11-én kelt P. III. 3515/1929. sz. Ítélet indokolása is arra mutat, hogy a hozomány iránti igény valorizálása előzetesen helyt foghat. A m. kir. Kúriának dr. Kőnig E. által megbeszélt döntése kifejezetten a Pp. 130. §-ra fektetett keresetben keletkezett. A P. III. jelzésű ítéletek marasztalásra irányult keresetekben keletkeztek, de mindezekben a peremtorius időelőttiség játsza a döntő szerepet. És jogilag épen ebben jelentkezik az életviszonyok rendezett voltára irányuló akarat. Az érdekelt felek arra törekvő akarata, hogy jogilag bizonytalan helyzetüket biztosnak tudják. A további egyéni okfejtés helyett most már a hozott döntések indokolásával kívánom igazolni dr. Kőnig Endre állásfoglalásának helytállóságát. Szerinte: „az adott esetben olyan életbevágó érdekek kívánták volna a hozomány mérvének előzetes megállapítását, hogy még az alaki jog szabályainak az állandó gyakorlaton túlmenő szabad interpretálása árán is a keresetnek helyt kellett volna adni." A házasulandók gazdasági helyzetével indokolja álláspontját. Ezzel lényegében azt akarja kifejezni, hogy: szükségszerüleg azok az életformák consolidálódnak, amelyek megfelelnek az adott valóság-viszonyoknak. A mai valóság-viszonyok a gazdasági előfeltételekhez igazodnak. És ezek a házasság erkölcsi tartalmával nincsenek ellentétben, mert a becsületesen gondolkozó férfi csak akkor vállalhatja egy nő egész életre kiható sorsának irányítását, ha a nő existentiáját — emberi belátás szerint — biztosítani tudja. Időrendben véve a döntések nézőpontjait, az 1929. XII. hó 11-én kelt ítéletben ezt olvassuk. Az alperes 1920. év óta több alkalommal ígérte a fölperes és anyja jelenlétében, hogy a fölperest ki fogja házasítani, ha komoly kérője lesz. Tehát se nagykorúság, se fejlettség, sem más meghatározás nem játszott volna szerepet, mert esetleg felmentéssel is lehetett volna segíteni. A férjhezmenés lehetősége azonban minden vonatkozásban fenn kellett volna, hogy forogjon. A kiházasításra tett ígéretben az összeg nem volt megjelölve, azonban a „felperes társadalmi állásának (anyja katonatiszt leánya) megfelelő kiházasítás" az alperes vagyoni viszonyaihoz mérten volt megszabandó. A . . . kiházasítás iránti kötelezettség csak akkor válik az alperesre nézve kötelezővé, ha a felperesnek komoly kérője lesz, vagyis kész a házasság megkötésére. Ezt a komoly kérőt . . . a m. kir. Kúria még kellően igazolva nem látta s ezért ... az alperes az azonnali fizetés helyett csak az esedékesség napjául