Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Dr. Kuncz Ödön egyetemi r. tanár: A magyar kereskedelmi és váltójog vázlata II. bővített kiadás III. rész 1. 1933. Grill Károly kiadása

IRODALOM. 83 biztosítási feltételeket a bíróságnak nem szabad szerződéses megállapodásként kezelni, hanem azokat épúgy kell értelmeznie, mint az írott jogot, a törvényt. Szerző itt Hagen Versicherungs-Rechtjére utal, aki a következőket módja: „Damit, dass die Aufsichtsbehörde eine allgemeine Durchsicht und Durcharbei­tung der Versicherungsbedingungen vorgenommen hat, ist die praktische Bedeu­tung der zwingenden Vorschnften des Gesetzes in den Hintergrund getreten : praktisch gibt es keine Vertragsbestimmungen mehr, die den zwingenden Vor­schriften zuwiderlaufen, solche Bestimmungen waren von vornherein von der Genehmigung der Aufsichtsbehörde ausgeschlossen. Stark betont wird die Wichtigkeit der allgemeinen Versicherungsbedingungen welche nicht wie Ver­tragé, sondern wie Gesetze aussulegen sind. Hiernach nimmt das Reichsgericht das Recht för sich in Anspruch, die Auslegung der Instanzgerichte unbeschránkt und selbstándig im Revisionsrechtzuge nachzuprüfen." Hagen szerint tehát az R. G. az általános biztosítási feltételeket nem úgy értelmezi, mint a szerződéseket, hanem úgy, mint a törvényeket. Ez nyilván kapcsolatos a német perrenddel és azzal, hogy csupán ily módszerrel képes a maga ítélkezése körébe bevonni az általános feltételek értelmezését. A mi per­rendünk és bírói gyakorlatunk nem vonja el a felülvizsgálati hatáskörből a szer­ződések értelmezését és azért nálunk ennek a felfogásnak gyakorlati jelentősége nincsen. Hagen és az általa idézett legfelső bírósági gyakorlat azonban nem mond­ják, hogy az általános feltételek mint törvények, törvényes jogszabályok a bíró­ságot kötik, amint Kuncz állítja és szerintem nem kellő alappal. A k. t.-nek 472., 507., 514. §-ok hatályon kívül helyezve nincsenek és így áll a törvényes intézkedés, hogy a biztosítási feltételek irányadóul csak abban az esetben szol­gálnak a felek jogaira és kötelességeire nézve, ha azok a törvényben meghatá­rozva nincsenek. A törvénynek a biztosítási szerződéseket szabályozó intézkedé­sei tehát lex cogensek, kivéve, ahol maga a törvény az ellenkezőt állapítja meg valamely intézkedéséről. Másrészt nincsen törvény, mely a Felügyelő Hatóságot felhatalmazná arra, hogy kötelező törvényeket hozzon, vagy hogy az általános feltételek irányítása körül oly szabályokat létesíthessen, melyek törvényszámba mennek. A Felügyelő Hatóság közigazgatási, felügyeleti, ellenőrző tevékenységet fejt ki, mely sohasem lehet egyenlő súlyú a törvényhozóéval és nagyobb jogi hatályú, mint a bíróságé. A bíróság tehát továbbra is mérlegelni fogja, hogy az általános biztosítási feltételek nem ellenkeznek-e a törvénnyel és ha azt látja, hogy igen : úgy a törvénynek fog érvényt szerezni a felügyelő-hatóság által el­fogadott vagy előírt általános feltételekkel szemben. II. Szerző szerint nem lehet biztosításról beszélni ott, ahol nincs terv­szerűség, melyben érvényesülnie kell a kölcsönösség gondolatának, a kárfelosz­tás elvének, a statisztikai és mathematikai alapoknak, — biztosítással tehát csak olyan kellőkép megszervezett vállalat foglalkozhat, amely megvalósítani képes a biztosításnak technikai előfeltételeit. Ez következik az 1923. VIII. t.-c.-ből is, amely csak részvénytársasági vagy szövetkezeti formában megszervezett vállalat­nak engedi meg, hogy biztosítással foglalkozzék a jogszabályokból körülírt üz­letterv alapján (7. 8. 1.) Másutt: „biztosítással csak r.-t.-i vagy szövetkezeti for­mában szervezett vállalat foglalkozliatik". (130. lap.) Ezekből az folyna, hogy biztosítással csakis r.-t. és szövetkezet foglalkoz­hatnak. Ez az érvelés azonban nem állhat teljes mértékben, mert vannak kisebb biztosítási intézmények, amelyek mint biztosítók működhetnek, noha mint r.-t.-ok vagy szövetkezetek bejegyezve nincsenek. Szerző is hangoztatja ezt a biztosítás szervezését (arűilmazó 90. §-ban. ahol azt tanítja, hogy a biztosítóvállalat egye­sület is lehet és kifejezetten utal a 196/23. M. E. számú rendeletre, amelyből ez világosan folyik. E szerint kell tehát értelmezni és felfogni a 7. 8. 130. lapokon található megjegyzéseket. III. A biztositásnak szükségképi alkotóelemei szerző szerint a kockázat, a visszterhesség, az önállóság és a tervszerűség. Nem biztosítás tehát, ha a válla­lat összegyűjti a tagok befizetéseit és utóbb a túlélők között - kezelési díjai­nak levonása után - szétosztja. A visszterhesség követelménye, hogy a szerződő fél díjat fizessen, a biztosító pedig szolgáltatási kötelezettséget vállaljon. Az ön­állóság azt követeli, hogy a biztosítás ne legyen más szerződés függvénye, ha­5*

Next

/
Oldalképek
Tartalom