Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - Az előadóművész védelme a mechanikai nyilvános előadásokkal szemben

SZEMLE. 85 felfolyamodással támadtatván meg, a Kúria a felfolyamodásnak nem adott helyt : aminthogy a korlátozás nélkül az ítéletben foglalt marasztalás szükségkép vonja maga után a végrehajtás elrendeléséhez való jogosultságot, amely jogosultság a végrehajtás elrendelése körében újabb vizsgálat és döntés tárgyává nem tehető)). (C. Pk. V. 3281/1931. 1931. XII. 23.) Ezt a határozatot — noha az indokolásban kifejtett jogszabály önmagában, az ügy kereteiből kiszakítva, helyes — a 45. sz. döntvény meghozatala után aggályosnak tartjuk. A Kúria a 45. sz. döntvénnyel nem új jogot konstituált, hanem a meglevő jogot magyarázta. Ha a Kúria a Cs. T. 50. §-ának a 45. sz. döntvénnyel azt a hatályt tulajdonította, hogy annakfolytán a csődtömeg ellen végrehajtás nem foganatosítható, akkor ezen döntvény meghozatala titán a csődtömeg ellen semmiképpen sem lenne szabad végrehajtást elrendelni, még akkor sem, ha a döntvény meghozatala előtt valamely ítélet a döntvényben elfoglalt s egyébként is helyes állásponttal ellentétesen fogalmaztatott meg. Mert a 45. sz. döntvényben elfoglalt anyagijogi vonatkozású álláspont mellett a csődtömeg elleni marasztaló határozat fogalmazásától nem volna szabad függővé tenni, hogy valaki esetleg nagyobb terjedelmű jogosítványhoz jut, mint más jogosított. Éppen elegendő hasonló visszásságot (és ezzel jogtalanságot) szült a háború és forradalmak utáni gazdasági válság előidézte jogbizonytalanság, illetve az, hogy a jogbizonytalanságban a jogalkalmazás és pernyerés attól függött, hogy a bíróság mely tanácsához osztatott be az ügy, a kötelező jogszabály életbelépése után szavakon mégsem szabadna múlnia a jog terjedelmének. V. P. * — Perindítás — zároshatáridő? A jogerős ítélet az alperest arra kötelezte, hogy három hónap alatt indítsa meg az ott megjelölt pert és ezt a bíróság előtt igazolja, ennek elmulasztása esetén pedig fizesse meg a felperesnek az ott meghatározott marasztalási összeget. Az alperes a pert négy nappal a háromhónapi záros határidő eltelte után indította meg és igazolta a bíróságnál. A felperes a három hónap letelte után nem nyomban kérte meg a végrehajtást, hanem csupán a perindítás és annak igazolása után. A végrehajtás elrendelése ellen benyújtott felfolyamodás folytán a Kúria álláspontja az volt, hogy : ^végrehajtató már megnyílt jogától nem esett el azzal, hogy a végrehajtást később, a perindítás elkésetten történt igazolása után kérte». (C. Pk. V. 4840/1931. — 1931. XI. 7.) A határozat alakilag helyes és az ellenkező határozatot talán nehéz volna megindokolni. Mégis akkor, amidőn a végrehajtás alapjául szolgáló határozat maga is jónak látta egy per eldőltétől függővé tenni az alperes fizetési kötelezettségét és ez a per már folyamatba tétetett, és pedig hamarabb, semmint a végrehajtást a jogosított megkérte volna, talán jobban megfelelt volna az anyagi igazságnak, ha a végrehajtás nem rendeltetik el. Egy analógia rendelkezésére állott volna a Kúriának egy ilyen határozat megindokolásához. Ha a telekkönyvi előjegyzésnél az igazolásra nyitva álló 15 napon belül nem is történik meg az igazolás,