Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - Az előadóművész védelme a mechanikai nyilvános előadásokkal szemben

8o IRODALOM. mintha a kifogyhatatlan bőség szarujából ömlenének el. De azért mégsem publicisztika. Hanem tudomány abban az elsőrendű értelemben, hogy a társadalom, a jog, az erkölcs, a kultúra és tömeglélektan jelenségeinek boncoló és egyben szintétikus vizsgálata. Kutatásai célzatmentesek, logikája nem ismeri a lóugrást, és mindezek ellenére, illetőleg mindezeken felül : az egyes önálló tanulmányokat nem szándékoltan, hanem akaratlanul adódott egységes — idealista és optimista — világszemlélet fűzi össze. Szakmai szemszögből e lap olvasóit nyilván elsősorban a kötetnek jogi vonatkozású tanulmányai érdeklik. Jog és gazdaság című tanulmánya kiegyenlítő megoldás a történelmi materializmus dogmája és a légüres térben dialektizáló jog-jogászok álláspontja között. Gondolatmenete szerint előítélet csupán, hogy a jog a társadalom tagjainak közös egyetértéséből ered, mert az etnográfiai és kultúrtörténeti tapasztalatok szerint a jog a történelem során mindenekelőtt a társadalmi erőviszonyok eredője, és nem, miként feltehető volna, a többség hatalmának a kifejezője, hanem a kevesek hatalmáé, akik éppen a jog segítségével igyekeznek érdekeiket a tömegek ellen biztosítani. Az erkölcsi, bölcsészeti, vallási és jogi eszmék is a társadalom fejlődésének eredményei, nem pedig mozgató erői. Ehhez képest a jogszabályok is mindenütt és mindenhol a gazdasági élet jelenségeinek tükörképei. Ott, ahol a földbirtok van túlsúlyban, a jog szükségképpen a földbirtok érdekeivel áll összhangban, más országokban, ahol az ingó tőke uralkodik, a tulajdonra és szerződésre, a magánjog eme alapvető két pillérjére vonatkozó jogszabályok a kereskedelem és az ipar tényezőinek az érdekeit szolgálják. A munkajognak két alapvető intézménye : a szervezet (kollektív szerződések) és a munkabeszüntetés, mint bűncselekmény kezdte meg pályafutását. Évszázadokig tartott, amíg a kamatszedést — kánonjogi bűntett — sikerült a kereskedelemnek törvényesen védett jogintézménnyé változtatni. A nőnek úgy növekszik személyes szabadsága és gazdasági függetlensége a házasságban, ahogyan hozzájárul a gazdasági lét fenntartásának terheihez. Arra a végső eredményre jut tehát, hogy oly szabály, amely nincs összhangban a fennálló gazdasági feltételekkel, •— a törvényhozó hadüzenete a társadalom ellen — nem válik joggá, még ha törvénybe iktatják is, és ilyenkor a törvény előbb-utóbb mindig vereséget szenved. De a jog formájával leplezett erőszak nem egyszer oly befejezett tényeket teremt, amélyek magukat a gazdasági erőviszonyokat változtatják meg. Az a tény pedig, hogy