Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 1-2. szám - A kár lényege
KÖZADÓK MÓDJÁRA VALÓ VÉGREHAJTÁS. 49 ilyen ügyekben kért kielégítési végrehajtás foganatosítását kérelemre mindig az előzőleg eljárt községi elöljáróságokra bízták a járásbíróságok. A járásbíróságok az előterjesztett kérelmek felett eltérően határoztak. A helyenként folytatott ellentétes gyakorlatról 1928. évben az igazságügyminiszter úr is tudomást szerzett és a kérdés beható tanulmányozása után kibocsátotta 6741/1928. I. M. VIII. számú rendelkezését. E rendelkezés szerint : «az 1911. évi I. törvénycikk 758. §-a nem zár ki olyan logikai értelmezést sem, amely szerint az ott meghatározott és a községi bíróság hatáskörébe utalt ügyek a hatáskörre vonatkozó ezzel e rendelkezéssel nyert különleges rendelkezésével adott választási szabadság alapján fizetés meghagyás útján a rendes bíróság előtt érvényesíttetnek. A szegedi királyi ítélőtábla elnöke 1929. évben felterjesztéssel élt az igazságügyi miniszter úrhoz a «Községi bírósági hatáskört meg nem haladó összegű ingóvégrehajtások foganatosítása*) tárgyában. E felterjesztésre 19,051/1929. I. M. VIII. szám alatt adott válaszában az igazságügy miniszter úr kitért arra, hogy a fenti kérdésben «tapasztalt eltérések szolgáltattak okot az 1928. évi május hó 25-én 6741/1928. I. M. VIII. szám alatt kelt rendelet kiadására*. Hivatkozik továbbá arra is, hogy oly gyakorlat, mely a fenti ügyek végrehajtását kizárólag bírósági végrehaj tóra bízza, «szembe állítaná ezt (szegedi) az ítélőtáblát az országosan kialakulóban lévő gyakorlattal», amely «a száz pengő értéken aluli ügyekből keletkezett végrehajtások foganatosítását a községi elöljáróságokra bízza». Végül megemlíti, hogy a fenti ügyekben a végrehajtásnak a községi elöljáróságok által leendő foganatosítását elrendelő «gyakorlat hatékonyságának biztosítása végett a magyar királyi belügyminiszter úrral egyetértve gondoskodtam a községi elöljáróságok akadálytalan közreműködéséről)). A fenti rendeletben hivatkozott belügyminiszteri intézkedés a 99,368/1929. B. M. számú körrendeletben látott napvilágot. Ez a rendelet közli, «hogy a királyi járásbíróságok eljárásában az a gyakorlat fejlődött ki, hogy a 100 P-őn aluli ügyekben elrendelt végrehajtások foganatosítása rendszerint szűkös anyagi viszonyok között élő felekre háruló költségek mérséklése végett a községi elöljáróságokra bízható)). Ezzel a három rendelettel a bírói gyakorlat egyöntetűsége biztosítottnak látszott, amikor az 1930. évi XXXIV. törvénycikk 65. §-a «tabula rasa»-t csinált. E felhívott rendelkezésnek ugyanis jogállam. XXXI. évf. i—2. füzet. 4