Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 1-2. szám - A kár lényege
A KÁR LÉNYEGE. 43 A régi jogelméletek egy irányban ismerték ezt a gondolatot. Elismerték a kár relativitását eszmei irányban? vagyis elismerték, hogy azonos anyagi károsodás mellett az eszmei kár igen különböző lehet, s esetről-esetre messze túlhaladhatja az anyagi károsodás nagyságát. így jött létre a pretium affectionis elve. Ezzel szemben tovább kell mennünk s be kell látnunk a pretium affectionis elvének egyoldalúságát. A pretium affectionis elve a kár relativitását csak az anyagi kár eszmei kihatásaira nézve ismerte el. Hogy állunk azonban az anyagi kár anyagi következményeivel ? Az eszmei károkat az én-teljesség gondolatának érzelmi motívumai határozzák meg, s kiszámíthatatlan, mely tárgyra nézve, hogy; — az anyagi károk lelki értékelése ugyancsak az énteljességből — itt azonban már a vagyoni integritás gondolatából — indul ki ; ezt azonban gazdasági meggondolások s viszonyítások állapítják meg, amely gazdasági meggondolások korántsem olyanok, hogy velük, az érzelmekkel ellentétesen, számolni ne lehessen. A pretium affectionis értéket ért kár személyes és szeszélyes ; — a gazdasági relatív kár, az egyén gazdasági lehetőségeit veszi ezzel szemben számításba s így precizirozható. A kár értékhiányt jelent. Az értéknek a célja azonban nemcsak a benne való passzív gyönyörködés, hanem a vagyoni integritás kiegészítése, sőt : a vagyoni teljesség bővítése. A kár is tehát az értékhiány, azaz a vagyoni teljességnek való megfelelés, illetve annak kibővíthetősége szerint fog igazodni ; a kár is tehát relatív., mihelyt az értékhiány az. Az értékhiány pedig mindig relatív, mert mindig csak az hiányzik, amelynek értéke észrevehető volt, s csak az nem hiányzik, az nem értékhiány, amelynek az értéke észrevehetetlen, mellékes, elhanyagolható. Az érték észrevehetősége azon múlik, hogy elenyészik-e a többi érték közt vagy sem. Már a régi görögök, élükön az eleatákkal és Zenonnal s az újkori filozófiában Leibnitz — aki ezt a megfigyelést az érzékelés fokozatosságára alkalmazta — tapasztalták, hogyha, mondjuk, egy rakás homokból elveszünk egy szemet, azt nem fogjuk észrevenni, az nem fog hiányozni, de ha néhány szem homokból veszünk el ugyanannyit, akkor a hiány érzékelhető, látható lesz. A gazdasági, vagyoni értékkel hasonlóan állunk : csak az a hiány észrevehető benne, amely az egészhez való viszonylatában