Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - A kiadott bűntettes további bűnvádi üldöztetésének és büntetésének terjedelme

A KIADOTT BÜNTETÉS TERJEDELME. 37 A szóbanforgó ítéletében tehát megállapítja a Kúria, hogy a kiadó állam a vádlottat pótlólag nem adta ki a kiadatást megelőző többi bűncselekményre is, és utólag nem járult hozzá ahhoz, hogy a bűnvádi eljárás a kérdéses többlet-cselekmények tekintetében is lefolytattassék s ítélkezés tárgyává tétessék. Mindezekhez képest mindkét alsóbbfokú bíróság ítéletének a kiadatás tárgyát nem képezett 97 rendbeli bűncselekményről intézkedő részét a megelőző eljárásnak ezekre vonatkozó részével együtt egészen a főtárgyalás kitűzéséig visszamenően megsemmisítette. A felmerült kérdés megfelelő tisztázása szempontjából különösen figyelmet érdemlő a most ismertetett kúriai ítélet indokolásának az az okfejtése, mely szerint «annak a kérdésnek az eldöntése, hogy valamely bűncselekmény miatt más államtól kikért egyén kiadásának helye van-e vagy sem, mint az állami főhatalomból folyó jog, egyedül a kiadatás iránt megkeresett állam kormányát illeti, amely ebben a kérdésben a fennálló szerződéssel, vagy viszonossági gyakorlat alapján, — mégpedig a kiadni kért egyén esetleges hozzájárulásától vagy ellenkezésétől függetlenül — belátása szerint határoz és éppen a kérdés közjogi vonatkozásaira figyelemmel, ki van zárva az, hogy a kiadni kért egyént e részben bárminemű rendelkezési jog illesse meg. Tehát a kiadott egyén elleni eljárás más bűncselekményre, mint amely miatt ki lett adva, még annak hozzájárulásával sem terjeszthető ki, hacsak ezt fennálló államszerződés vagy ezt helyettesítő viszonossági joggyakorlat kifejezetten meg nem engedi. Az Ausztriával a kiadatási ügyekben ezidőszerint fennálló viszonossági gyakorlat szerint a bíróságok nem ítélkezhetnek a kiadás előtt elkövetett olyan bűncselekmények felett, amelyekre vonatkozóan a részükre kiadott egyén kiadatását a külföldi kormány kifejezetten nem engedélyezte, — amennyiben pedig a terhelt által a kiadatást megelőzően elkövetett olyan bűncselekmények miatt kell a bűnvádi eljárást lefolytatni, amelyekre a kiadatási engedély nem terjedt ki, a bűnügy érdemi elbírálását megelőzően a külföldi államot meg kell keresni a kiadatás kiterjesztése iránt.» Legfelsőbb bíróságunknak ezúttal itt ismertetett álláspontja lényegében teljesen megfelel az Institut de Droit International oxfordi gyűlésében már több mint ötven évvel ezelőtt (1880-ban) kifejezésre juttatott annak az elvi állásfoglalásnak, amelynek értelmében «az a kormány, mely valamely meghatározott tettért kiadatást eszközölt ki, ellenkező megállapodás hiányában köte-