Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 1-2. szám - A kiadott bűntettes további bűnvádi üldöztetésének és büntetésének terjedelme
34 ZSOLDOS BENŐ. nagyobb tanulmányom kísérli meg, amely most áll kiadás előtt.) A dolgot e helyütt csak egy lélektani motívum szempontjából akarom kissé megvilágítani. Ugyanis a lélektani tudomány ismeri az ilyen kifejezéseket : A félénk ember bátorsága — a gyáva ember vakmerősége. A gyógypedagógus a sötét folyósón sétáltatja a félős gyereket, és séta közben azt énekelteti vele hangosan, vidáman : «nem félek én, nem félek». A fellebbezési bíróság fél azt mondani, hogy az első bíróság jogszabályt sértett, félelmében tehát bátran azt mondja, hogy az elsőbíróság «egészen határozottam) jogszabályt sértett. Nem is veszi észre a fellebbezési bíróság, hogy ez nem fokozás, hanem lefokozás. Ám lélektanilag az elsőbíróság ítélete is hibás. Bátran kimondja, hogy van rá eset, amikor nem ér semmit a jogszabály, amikor félre kell tenni a jogszabályt. Ugyanekkor azonban per longum et latum félénken parádézik azzal, hogy milyen kitűnően ismeri azt a félretett jogszabályt. Parádézik a nyomorúsággal.1 A KIADOTT BŰNTETTES TOVÁBBI BŰNVÁDI ÜLDÖZTETÉSÉNEK ÉS BÜNTETÉSÉNEK TERJEDELME. írta : ZSOLDOS BENŐ, kir. ítélőtáblai bíró. A művelt államok extradicionális bírói gyakorlatának egyik legtöbb figyelmet érdemlő kérdését képezi az, hogy az az állam, melynek részére a megkeresett állam a bűnvádi eljárás elől az ő területére szökött bűntettest kiszolgáltatta : ennek megtörténte után jogosítva van-e bűnvádilag tovább üldözni és büntetni a kiadott egyént a kiadatást megelőzőleg elkövetett olyan bűncselekmények miatt is, melyekre a kiadatás kifejezetten nem kéretett? A viszonosság elve ugyanis nem hárít tiltó akadályokat az elé, hogy az egymással kiadatási államszerződéses viszonyban álló államok egymás részére engedélyezhessenek kiadatást a szerződésben fel nem sorolt bűncselekmények miatt is, már amennyiben az illető állam törvényhozása ezt kifejezetten ki nem zárja, — ellenben a kiadatás specialitásának elve már parancsolólag írja elő, hogy a bűntettes kiadatását kieszközlő állam az illető egyént 1 (A fellebbezési bíróság a 320 pengő perértékű ügyben négy ténykedésért 16 pengő elsőfokú perköltséget ítélt meg a felperesnek. Talán ebben az intézkedésben is a jogszabály félretétele nyilvánul meg . . . Szerk.)
